Vízió a valószerűtlenség érzése
Tartalom
Nemes Csaba legújabb - az Apja neve sorozat befejezése után készült - munkái részben Rijekai kiállítása és New Yorki tartózkodása kapcsán készültek, részben pedig a helyi közegre reagálnak.
Valóságos elemeket és alakokat megjelenítő festményei montázs voltukból következően víziószerűek és dinamikusak, szerkezetük mégis gyakran kiegyensúlyozott, s modellként szolgáló struktúrákat jelenít meg. A hősökként s egyúttal anti-hősökként is értékelt történelmi alakok, politikai pozíciót elfoglalók mellett - ám még inkább helyett - képeinek főszereplői a hétköznapok működését biztosító, kiszolgáltatottá vált figurák.
A hatalmat gyakorlók és a terheket viselők alakjai közötti arány-eltolódás a szatirikus irodalom alapművei és vallásos képi kompozíciók megoldásait egyaránt idézi, a vízszintes rétegekből épitett, mégis függőleges mozgást érzékeltető szerkezetek pedig Fritz Lang Metropoliszára, Diego Rivera freskóira, s a társadalmi helyzetekre, folyamatokra fogékony, s animációs technikát használó kortárs alkotók munkáira is utalnak.
Nemes képcímei eszerint konkrét kapcsolatokat is jelölnek, kiállításának címével viszont mindezen túl mutat.
A festményein megjelenő hétköznapiság, mellékes hyperopia oka, kis események, színpadiasság és unalom meghatározó fogalmak az ugyancsak montázs-szerű — vagy mozaikszerű — szöveget létre hozó történész, Frank Ankersmith történelmi tapasztalatra vízió a valószerűtlenség érzése gondolkodásában is, aki ennek kialakulását épp egy ezekkel a szavakkal jellemzett festmény kapcsán idézi fel.
Nemes munkáinak a történelemből és a mostból konstruált, felkavaró világa kapcsán viszont emellett a jelennel is.