Szépség kánonjai egy modern nő szempontjából

Ám valójában egyik sem bizonyult helytállónak, ami új és jobb definíciók utáni kutatást váltott ki. Nincs is belőlük hiány. Némelyikük már a századfordulón megjelent. Azt, hogy a művészet melyik genus-ba tartozik, szépség kánonjai egy modern nő szempontjából nem kérdőjelezték meg: a művészet tudatos emberi tevékenység.

A viták akörül forognak, hogy mi különbözteti meg a művészetet más tudatos emberi tevékenységektől, másként fogalmazva, hogy mi a rá jellemző specifikus különbség.

Egyes definíciók ezt a különbséget a műalkotások bizonyos tulajdonságaiban, mások a művész szándékában, megint mások a műalkotásokra való befogadói reakcióban látják. Így szól a tizennyolcadik századból ránk maradt klasszikus definíció. A teljes definíció rövid megfogalmazásban a következő: a művészet szépség kánonjai egy modern nő szempontjából a fajta tudatos emberi tevékenység, mely szépség létrehozását célozza meg, és szépséget hoz létre.

A szépség a célja, és ennek elérése az elsődleges értéke. Nagyon régi elgondolás, hogy a művészet és a szépség között kapcsolat van. Kétezer évvel később L. Alberti azt követelte a festőtől De pictura, II. Ez a trend vezetett a Batteux által lefektetett művészetdefinícióhoz, mely gyakorlatilag a tizenkilencedik század elfogadott kánonja lett. Ám a szépség kétértelmű terminus.

Legtágabb értelmében a szó bármit jelenthet, ami tetszést vált ki; nem annyira fogalom ez, mint inkább egyfajta felkiáltás, az elfogadás egyfajta nem fejlődő látás. Szűk értelemben leggyakrabban egyfajta egyensúly, világosság, formai harmónia értelmében használjuk.

Nő bájos nők. Női vonzerő - mi ez? Bájos nő, mi ő

Ez teljesen így is van, amíg a klasszikus művészet területén maradunk; az azonban már kétséges, hogy ebben a szűk értelemben a szépség bármit is jelent a gótikus művészet, a barokk vagy a huszadik század művészetének jelentős részét illetően. Nem veszi számításba a fenséges utáni gótikus törekvést, vagy a barokk teljességre való törekvését, sőt valójában inkább szemben áll velük. Ezért nem szolgálhat minden művészet definíciójaként.

Úgy tűnik, nagyrészt a szépség kettős jelentésének köszönhető, hogy a definíció ilyen szépség kánonjai egy modern nő szempontjából időn át fennmaradt; mind a tágabb, mind a specifikusabb jelentés igénybe vehető alátámasztására, a körülményeknek megfelelően.

Ám emiatt a definíció vagy túl tág, vagy túl szűk volt. A múltban ez a definíció általában abban a formában jelent meg, hogy a művészet a valóságot utánozza. A definíciót természetesen nem lehetett minden művészetre alkalmazni, csak hogyan javíthatja látását a testmozgással mimetikusra, mint a festészet, a szobrászat vagy a költészet. Arra jutott, hogy a természet utánzása minden művészet közös feladata.

Az utánzással azonban ugyanaz a helyzet, mint a szépséggel. Ennek a szónak is sok, különböző jelentése van.

Mimészisz és poiészisz

Platón szemében az utánzás csak a dolgok megjelenését ábrázolhatja, Démokritosz szerint viszont a természet valódi működését, Arisztotelésznél a fogalom egy harmadik jelentésben szerepel. Batteux pedig — anélkül, hogy ennek tudatában lett volna — e három különböző jelentés között ingadozott.

Egymagában azonban egyik jelentés sem alkalmazható minden művészetre. Ennek következtében ez az egykor szépség kánonjai egy modern nő szempontjából népszerű definíció mára nem több történelmi relikviánál. A művészet a dolgok megformálása vagy, másként fogalmazva, a dolgok konstrukciója.

Az anyagot és a szellemet formával ruházza fel. Mindazonáltal csak a huszadik században vált ez a művészet definíciójának részévé. Elsőként és rögtön nagyon radikálisan, az angol Clive Bell és Roger Fry, valamint a lengyel Stanislaw Ignacy Witkiewicz — tette a definíció részévé. Witkiewicz szerint Nowe formy w malarstwie, a művészi teremtés egyenlő a formák konstrukciójával. Arisztotelész elsősorban irodalmi formákra gondolt, Bell, Fry és Witkiewicz pedig képi formákra, ám definíciójuk ugyanúgy alkalmazható a zenei formákra is, vagy táncosok által a különféle testhelyzetekben és mozgásokkal kivitelezett formákra is.

Mindegyik tudatosan konstruált forma. A művészet valamennyi ismert definíciója közül ez a legkorszerűbb. Ám még ezzel a definícióval is vannak gondok. Ezek mind igen közel állnak egymáshoz. A valódi baj az, hogy mindegyik terminus kétértelmű: mindegyiket lehet szűkebb és tágabb értelemben használni. Ugyanígy Bell és Fry is. Ez szándékos volt; a formalisták annak, amit általában művészetnek szoktak tekinteni, nagy részét elvetették. Nem arra törekedtek, hogy a létező művészet működőképes definícióját adják, hanem arra, hogy egy teljesen új művészet-fogalmat vezessenek be.

Perneczky Géza

Definíciójuk nem leíró, hanem normatív, ennélfogva pedig önkényes. Ugyanis nem csak a művész látja el formával az anyagot — az ipari tervezők, a műszaki szakemberek és a munkások is ezt teszik. Ezért ha a művészetet a formák teremtéseként definiáljuk, közelebbről meg kell határoznunk, a formának pontosan milyen fajtáira gondolunk.

Mondjuk azt, hogy a szép vagy az esztétikai hatást kiváltó formára? Ez ahhoz a korábbi definícióhoz vezetne vissza, melyet hibásnak találtunk.

1. Látás-helyreállító vitamin
2. Rövidlátás és asztigmatizmus hogyan kell kezelni
3. Látás vitaminok helyreállítása
4. Nő bájos nők. Női vonzerő - mi ez? Bájos nő, mi ő
5. Lilit, korrekciókkal
6. A legalacsonyabb látomás mit
7. Képzési látás prospektus

Mindennek, ami létezik, van alakja, struktúrája vagy formája; ezért az alak, struktúra vagy forma nem lehet a művészet megkülönböztető jegye. Egy sajátos alakot, struktúrát vagy formát kell találnunk. Bizonyos művészek és teoretikusok szerint a művészet a tiszta formával foglalkozik. A tiszta, vagy ahogyan olykor nevezik, belső forma az, ami független az ábrázoló és minden más funkciótól, ami mintegy önmagában áll vagy önmagáért beszél.

Ám a hétköznapi értelemben vett művészet semmiképpen sem veti meg azokat a formákat, melyek nem-művészi célokat szolgálnak, például a házak formáját, amelyekben élünk, vagy a székek formáját, amelyeken ülünk; valójában ezek funkcionális formája növelheti művészi vonzerejüket. Sőt, a művészet nagyra értékeli az — olykor külsődlegesnek nevezett — ábrázoló formákat, például a portrékon és tájképeken található formákat.

Tartalomjegyzék

Márpedig természetesen sem a funkcionális, sem az ábrázoló forma nem tiszta forma. Innen adódik a következtetés: ha a formának kell lennie a művészet megkülönböztető jegyének, az nem lehet bármelyik forma; mint ahogy az sem szükségszerű, hogy a tiszta forma legyen az.

Az a definíció, mely bármilyen formát felhasznál, túlságosan tágnak bizonyul; az pedig, amelyik a tiszta formát használja fel, túlságosan szűknek. Ugyanis nem csak a műalkotásoknak van formájuk, és a műalkotások formája nem szükségképpen tiszta forma; funkcionális és ábrázoló forma is lehet.

Ez a definíció a tevékenységtől a cselekvő felé irányítja a figyelmet, szépség kánonjai egy modern nő szempontjából a művész szándékára koncentrál. Viszonylag új felfogás ez, a tizenkilencedik század előtt kevés forrásban található meg.

A változást a tizenkilencedik század hozta. Ennek a definíciónak a fő képviselői Benedetto Croce és követői voltak, bizonyos pszichologizáló művészetfilozófusok, de ezt képviselték egyes alkotó művészek is, például Kandinszkij.

A kifejezés esetében megint a régi kétértelműség-problémával kell szembenéznünk, akárcsak a többi definíciós kísérlet során, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a terminusnak még a legáltalánosabb értelme is túlságosan szűk definícióhoz vezetne.

A kifejezés ugyanis csak bizonyos művészeti iskolák célja, ennélfogva nem lehet a művészet megkülönböztető jegye. Hogy csak egyetlen példát mondjunk, mindenfajta konstruktivista művészet kívül esne a művészet területén. Ez a definíció arra a hatásra helyezi a hangsúlyt, melyet a műalkotás a befogadóra tesz.

Perneczky Géza: Lilit, korrekciókkal

A hangsúlyeltolódás a századfordulón megjelent tanulmányok tipikus jellemzője. Ez a definíció hasonló ahhoz, amelyik a művészet megkülönböztető jegyét a szépségben látja. Valójában azt mondja ki, hogy a művészet képes rá, hogy a szép élményét váltsa ki. Ennek kapcsán a nehézségek ugyanazok, mint korábban.

Ebben a formájában a definíció nyilvánvalóan túlságosan tág, mivel nem csak a művészet válthat ki esztétikai élményt. Ezért további pontosításra van szükség, például arra, hogy a művészet nem csupán kiváltja az esztétikai élményt, hanem célja is az, hogy esztétikai élményt váltson ki.

Ez azonban kétséges. Egy másik szempontból pedig túlságosan szűknek tűnik a definíció — a huszadik században emiatt vetették kritika alá.

Ugyanis azt lehet felhozni ellene, hogy esztétikai élményen általában egy kifejezetten pozitív érzelmet szokás érteni, mint például az elragadtatás, szépség kánonjai egy modern nő szempontjából sok műalkotás, különösen az e századbéliek, teljesen más jellegűek.

Ez a tényállás volt az, ami végül egy további definíciós kísérlethez vezetett. Az előzőhez hasonlóan ez a definíció is azt a hatást veszi tekintetbe, melyet a műalkotás a befogadóra tesz, ám a hatás jellegét illetően eltér attól.

Ez a legújabb definíció, a mi korunk jellemző terméke. Sok modern festő, író és zenész gondolja úgy, hogy feladata abban áll, hogy olyan élményeket váltson ki, melyek nem annyira esztétikaiak, mint inkább lesújtóak, felkavaróak vagy egyenesen megdöbbentőek. Egy műalkotást akkor tekintenek sikeresnek, ha ezt a hatást váltja ki. Más szóval, a művészet funkciója nem az, hogy bármit is kifejezzen, hanem az, hogy valamilyen benyomást önkontroll látás maga után — a szónak szó szerinti értelmében, ahogyan például egy erős ütés nyomot hagy a testen.

Míg az előző definíció azt mondja ki, hogy a művészet a legkülönfélébb érzelmeket váltja ki, a gyengébb erejűektől az elragadtatásig, ez azt követeli meg, hogy az érzelmek az elragadtatástól a megdöbbenésig terjedjenek. Ez az avantgárd számára megfelelő definíció, más típusú művészetekre viszont alkalmazhatatlan, és kifejezetten ellentmondásban van azzal, amit általában klasszikus művészetnek szokás nevezni. Ugyanannak a jelenségnek hat definíciója: ez meglehetősen sok.

A helyzet azonban még ennél is rosszabb, mivel mindegyiknek különféle változatai is léteznek, nagyjából egy tágabb és egy szűkebb értelmű. És a listát még folytathatnánk. Megemlíthetnénk például az először Ernst Cassirer által megfogalmazott, majd Susan K. Langer által kidolgozott definíciót, amely azt mondja, hogy szépség kánonjai egy modern nő szempontjából művészet valójában formateremtés, ám egy speciális formáé, nevezetesen az emberi érzelmeket szimbolizáló formáké.

Továbbá elgondolhatnánk egy olyan definíciót is, mely a tökéletességen alapulna, és ezt alátámasztandó idézhetnénk Diderot-t, aki felvetette, hogy a szépség fogalmát a tökéletességére kellene cserélni, ami általánosabb fogalom.

Látásélesség-táblázat életkor szerint ez megint csak túlságosan tág definícióhoz vezetne, ugyanis a művészeten kívül is vannak olyan dolgok, melyek tökéletesek lehetnek, például a tudományos teljesítmények vagy a társadalmi rendszerek.

Ugyanakkor a definíció egyben túl szűk is lenne, ugyanis teljes joggal csak nagyon kevés, egészen kiemelkedő műalkotást nevezhetünk tökéletesnek.

Ezen túl pedig: Hogyan lehetne megadni, hogy mi a tökéletesség? Melyek a tökéletesség kritériumai? Egy másik definíció egyszerűen egyenlőségjelet tesz a művészet és a kreativitás létrehozás közé. Akkor viszont a tudomány, a technika és a társadalmi cselekvés is bizonyos értelemben kreatív.

Nézetek a leányok olvasásáról és olvasmányairól a dualizmus első felében (1867-1895)

Az egyik különös kísérlet úgy próbálta meg pontosítani ezt a definíciót, hogy azt mondta: a művészet mindenféle szabály nélküli kreativitás létrehozás. Ez azért különös, mert az ókor művészetfelfogásának tökéletes megfordítása. Egyben túl szűk is, mint ahogyan egyik specifikus változata is, mely a művészetet a nemvalóságos létrehozásának vagy — ahogyan Gorgiasz fogalmaz Platón dialógusában — illúziók teremtésének vagy létrehozásának tekinti.

• Betegek áttekintése a szemészeti műtétekről
• Friedrich Nietzsche A nyugati filozófia egyes önálló területei diszciplínák a különös kérdésfeltevések és a tárgykör alapján a következőképp különülnek el: Metafizika — gör.
• A sinusitis befolyásolja a látást
• A szépség születése – Ungvári Tamás
• Hány dioptra az 50 látás
• György Nézetek a leányok olvasásáról és olvasmányairól a dualizmus első felében A nők, illetve a leányok olvasásáról Magyarországon a

Természetesen valamennyi definícióban — különösen az imént felsorolt hat alapvető definícióban — van némi igazság. Továbbá mindegyik fel tud hozni bizonyos műalkotásokat vagy típusokat és irányzatokat saját maga igazolására. A lényeg azonban az, hogy egyik sem képes rá, hogy a szokásos módon művészetnek nevezett teljes mezőt átfogja.

Ez talán nem is olyan meglepő, mint amilyennek tűnik.

Navigációs menü

Az ezt megelőző korok a különféle művészeteket — minden egyes művészetet — teljesen külön-külön kezelték: a vizuális művészetek különbözőek voltak, mint a zene vagy az irodalom, a tiszta művészet pedig más volt, mint az alkalmazott művészet.

Láttuk, hogy ezeknek a kísérleteknek milyen nehézségekkel kellett szembenézniük. Idővel a kudarcok reménytelenséghez vezettek, és századunk arra jutott, hogy nem csupán nagyon nehéz a művészet átfogó definícióját megalkotni, hanem lehetetlen.