Szekvenciális látásmód.
Tartalom
Valójában jobban támaszkodik arra, amit mér, mint arra, amit lát; mely utóbbi ebben a szemléletmódban inkább egyéni interpretáció, semmint tudományos adat.
A bölcsészettudományi megközelítésben az empíria, ez esetben amit lát a személy, elégséges alap — objektív, kísérletes mérések nélkül — a további logikai, deskriptív vagy interpretatív vizsgálódáshoz. Az alábbi esettanulmányokban arra láthatunk példákat, hogy milyen megtermékenyítő hatással bír, jelen esetekben a látáskutatás terén, amikor a kutatók bölcsészként hisznek a szemüknek, majd az így megtapasztalt jelenséget egy természettudós objektív módszereivel vizsgálják és elemzik.
Az itt szereplő kutatókra általában jellemző, hogy valamely természettudomány területén szerzett módszertani és elméleti háttérrel rendelkeznek, ám kreatív tudományos munkájuk során nem féltek hinni a szemüknek.
Szekvenciális látásmód pszichológiában egészen az es évek végéig tartotta magát az az elképzelés, hogy a sztereopszis viszonylag magas szintű kognitív folyamat, amit megelőz a monokuláris jelzőmozzanatok és a kontúrok észlelése, figura-háttér szegmentáció, sőt még az alaklátás is.
Ez idő tájt az említett laboratóriumban Julesz többek között random számgenerátorok tesztelésével foglalkozott. A legjobb mintázatfelismerőt, az emberi vizuális rendszert használta a sorokba szekvenciálisan felrajzolt random bitekben előforduló esetleges korreláció detektálására. Julesz radarmérnökként tudta, hogy az álcázások 3D-ben felfedezhetők. Úgy gondolta, érdemes lenne megvizsgálni, hogy a lehető legtökéletesebb kamuflázs is felfedhető-e sztereo bemutatással.
A legjobb kamuflázs természetesen a random pontok halmaza, mivel nincs struktúra, alak, forma és semmilyen monokuláris jelzőmozzanat. A szerző egy új technikát dolgozott ki ennek a területnek a vizsgálatára, az úgynevezett random pont sztereogrammot RPSZ. Az RPSZ megalkotásához Julesz két azonos random pontmintázatot használt, melyek egyikéhez annak szekvenciális látásmód területén hozzáadott egy kis eltolást. Az így üresen maradó helyet újabb random pontokkal töltötte ki.
Ezekben a mintázatokban, ha monokulárisan nézzük őket, nem fedezhető fel semmilyen struktúra.
- Kapcsolat Grafikus kártyák alkalmazása tudományos kutatásokban A Mérnöki látásmód az informatikában című előadássorozatunk negyedik előadását Dr.
- Vitaminok a látás hyperopia javítására
- A marógépek jövőképe
- Szegedi Tudományegyetem | Előadás a „sétatudományról”: a város mint színház
- Integritási feltételek érvényesítése A DBS keretén belül magában az adatbázisban tárolhatjuk az adatok között fennálló integritási szabályok formájában.
- Az emberi gondolkodás nagy része asszociációkra épül.
Ám ugyanezeket sztereoszkopikusan szemlélve az agy detektálja a eper a látáshoz eltolást, és a középső terület mélységben azonnal kiugrik. Julesz ismerte a korabeli binokularitásról és mélységészlelésről alkotott pszichológiai elméleteket, és így tudta, hogy amennyiben azok igazak lennének, a mélységben kiugró négyzet lehetetlen jelenség lenne Julesz, Eljutott annak felismeréséhez, hogy a random pont sztereogrammokkal tapasztalt jelenség nem jelent mást, minthogy a sztereo látás nagyon alacsony agykérgi szinten zajló folyamat, és szekvenciális látásmód az alak-háttér szegmentáció, a forma percepció és a felismerés előtt kell hogy bekövetkezzen.
A random pont sztereogramm kísérlet a matematikai és pszichológiai látásmód tökéletes kombinációja volt. Ez a fajta tudományos kétnyelvűség, melyet Julesz szekvenciális látásmód tartott a kreatív alkotásban, egész munkásságát áthatotta.
Ez a felfedezés azután egy teljesen új tudományterületet indított el, a korai látás tudományát, amelyben az alacsony szintű agykérgi folyamatokat például korrelációkeresés két azonos random szekvenciális látásmód kép között lásd: Glass, tanulmányozzák matematikai precizitással és biológiai megalapozottsággal a pszichológia szemüvegén keresztül.
Leon Glass, a mintázatkereső Leon Glass fő érdeklődési és kutatási területe a légzés, a szívritmus és a neurális ritmusok dinamikájának matematikai modellezése. Szerteágazó munkássága során mintegy véletlenül találkozott random pont mintázatokkal, és észrevette, hogy két egyforma aperiodikus random pont mintázatú fóliát egymásra helyezve, és az egyiket eltolva, elforgatva vagy széthúzva egy speciális moiréhatást kapunk.
Ezt a jelenséget leírója Glass, után Glass-mintázatnak nevezzük 1.
Fiatalok tipikus vezetési hibái
Ezen mintázatok jellegzetessége, hogy egy adott pont körül koncentrálódnak, és ettől a ponttól távolodva fokozatosan eltűnnek. Attól függően, hogy a mintázat az egymásra helyezett fóliák egyikének elforgatásával, felnagyításával, eltolásával avagy ezek kombinációjával jött-e létre, az elemek különböző mikrostruktúráját eredményezi, melyek többek között körkörös, radiális vagy spirális alakúak lehetnek 1.
ANSI/SPARC architektúra
Ezen mikrostruktúrákon túl más transzformációk és ezek kombinációi létrehozhatnak még elliptikus, hiperbolikus és egyéb geometriai formákat.
A Glass-mintázat létrejöttét a két egymásra helyezett réteg struktúrája közötti szekvenciális látásmód okozza. Ha a két egyforma réteget enyhén elforgatva tesszük egymásra, az elforgatás középpontja körül koncentrikus körök mintázatát figyelhetjük meg. A mintázat középpontján belül a két réteg egymásnak megfelelő pontjai majdnem egymásra esnek, a középponttól távolodva egymás mellé kerülnek, és ezzel pontpárok körkörös görbéjét hozzák létre.
A középponttól egy bizonyos távolságon túl a két réteg megfelelő pontjai már túl távol kerülnek egymástól, és a mintázat többé már nem látható. A Glass-minták struktúráját megvizsgálva kétszintű vizuális feldolgozási folyamatot képzelhetünk szekvenciális látásmód.
Az első szinten szükséges azonosítani a lokális jelzőmozzanatokat az amúgy random mintában, ami nem jelent mást, mint hogy meg kell találni az egyes pontpárokat. A második szakaszban pedig, a lokális jeleket kombinálva a globális struktúra emelődik ki. A feltételezések szerint lokálisan a dipólok párjait az elsődleges látókéreg orientációhangolt sejtjei csoportosítják.
Ez a csoportosítás a pontok nagy sűrűsége esetén nehézzé válik, mivel ilyen esetekben nagyszámú pont lesz közelebb a pár egyik tagjához, szekvenciális látásmód a párja, így nem lesznek egyértelműek a pontpárok. Ám látórendszerünk ez utóbbi esetben is sikeresen és nagyon gyorsan oldja meg a feladatot.
E teljesítmény hátterében szekvenciális látásmód a V1 populációs kódolása állhat. A második feldolgozási szintet, a globális struktúra kiemelését vizsgálva Steven C. Dakin kimutatta, hogy a megfigyelők pontossága a Glass-mintázat orientációjának megbecsülésében annak a függvénye, hogy az alacsony téri frekvenciájú orientált téri szűrés kimenete rendelkezésükre áll-e.
A szűrő modell arra az elképzelésre támaszkodik, hogy a Glass-mintázat lokális statisztikája korlátozza a megfigyelők teljesítményét ebben a feladatban.
Más szerzők úgy gondolják, hogy a globális mintaészlelés nem a V1 szűrők szintjén zajlik. Hugh Wilson és munkatársai amellett érvelnek, hogy például a körkörös Glass-mintázatok észlelésében a V4-es vizuális 4 agykérgi terület koncentrikusan hangolt egységei vesznek részt.
Előadás a „sétatudományról”: a város mint színház
A Glass-mintázat globális észlelésének pontos idegrendszeri magyarázata továbbra is várat magára. Geier János, a pszichomatematikus A 2. Ezt a perturbációt Geier János magyar matematikus ben mutatta be először Geier, Ezzel a módosítással az eredeti rács kereszteződésében észlelhető foltok eltűnnek, mely jelenség magyarázatát máig titok fedi.
A Hermann-rács kereszteződéseiben megjelenő foltok hagyományos szekvenciális látásmód, mely Ewald Hering Hering, s később Bruno Baumgartner Baumgartner, nevéhez fűződik, abból indul ki, hogy a szem világosságszinteket mérő receptorai nem függetlenül, egyenként és pontszerűen hajtják végre világosságméréseiket, hanem csoportokba, úgynevezett receptív mezőkbe tömörülve döntik el egy-egy apró terület világosságértékét, téri integrációt végeznek.
Ez a felfogás nagyon vonzó, mert közvetlen kapcsolatot teremt a fiziológiai jelenségek világa és az szekvenciális látásmód világa között. Mivel a 3. Így a végeredmény az oldalak mentén adott erősebb neurális válasz, ami az agy számára azt jelzi, hogy az oldalak mentén világosabb a felszín, mint a kereszteződésekben. A ganglionsejtek válaszának erőssége erősen korrelál azzal, amit látunk. A Hermann-rács illúzió magyarázata tehát retinális szinten lehet. A Hermann-rács Geier-féle változata azért különösen érdekes számunkra, mert bár az eddig bemutatott retinális receptívmező-modell ugyanúgy foltokat jósolna a kereszteződésekbe hiszen a receptív mezők ablakain keresztül itt is ugyanaz látszika foltok, úgy tűnik, hiányoznak ebben a speciális esetben.
Mit jelent ez? Az új illusztráció természetesen nem cáfolja a laterális gátlásról és retinális receptív mezőkről mondottakat, szekvenciális látásmód az ezek alapján történő illúzióértelmezést. A Geier-féle változat hatására azt kell gondolnunk, hogy a Hermann-rács nem pusztán a retinális feldolgozás eredménye, hanem olyan agykérgi folyamatok is szerepet játszanak benne, melyek a szomszédos receptív mezőkön keresztül érkező információt összegzik, integrálják.
Edward H.
- Nemzetközi menedzsment - Multikulturális vezérkar/vezetői testület - MeRSZ
- Az adatbáziskezelés alapfogalmai
Adelson, a varázsló Edward H. Adelson egyidejűleg szerezte meg a Yale-en diplomáját fizikából és filozófiából, így egyaránt rendelkezik bölcsészet- és természettudományos háttérrel.
Ezek után kísérleti pszichológiából doktorált, s azóta, egyebek mellett, a világosságészlelés és világosságkonstancia jelenségének megértésével foglalkozik. Az MIT Brain and Cognitive Sciences tanszékének munkatársa a vizuális illúziók egy új irányzatát alkotta meg, melyeket eszközként alkalmaz a világosságészlelés mechanizmusainak feltárására. Ezek a világosságillúziók felfedhetik a vizuális rendszer világosságbecslési folyamatának belső működését, mely feltételezhetően alacsony, közép- és magas szintű mechanizmusokat is magába foglal.
A középszintű mechanizmusok kritikusnak tűnnek sok világosságjelenség magyarázatában, ilyen pl. Adelson számos világosság illúziót alkotott és használt fel perceptuális rendszerünk működésének tanulmányozására, ezek közül az szekvenciális látásmód legismertebb szekvenciális látásmód lehetetlen lépcső 5.
Mielőtt ezt bemutatnánk, tisztáznunk kell néhány, a jelenség magyarázatához feltétlenül szükséges terminust. Luminenciának fogjuk hívni a tárgy felszínéről a szemünkbe jutó fény mennyiségét. Megvilágításnak nevezzük a felszínre beeső fény mennyiségét.
Kiemelten foglalkozom a tanulási zavarokkal küzdõ, átlagon felüli intelligenciával rendelkezõk populációjával. Elõször röviden áttekintem a tanulási zavarok meghatározásának és azonosításának szakirodalmát, ezen belül elkülönítve ismertetem az átlagon felüli intelligenciával rendelkezõ gyerekek jellemzõit. A következõ részben a Wechsler féle intelligencia skáláknak a tanulási zavarokkal küzdõk azonosításában játszott szerepét mutatom be több populáció eredményeinek elemzésével.
Reflektanciának nevezzük a beeső fénynek azt a hányadát, mely visszaverődik a felszínről. A luminencia, megvilágítás és reflektancia fizikai dimenziói mellett pszichológiai dimenziókról is kell beszélnünk.
Egy felszín szubjektív világosságát észlelt reflektanciája fogja jelenteni, míg fényességét észlelt luminenciája. A fenti fogalmakat illusztrálja a 4. A 2×2-es kockaminta világos- és sötétszürke elemekből áll.
7.2.6 A gondolat és fogalomtérképek pedagógiai aspektusai
A ferdén beérkező megvilágítás eltérően világítja meg a kockák oldalait. A p és q négyzeteknek ugyanaz a reflektanciájuk, de különböző a luminenciájuk.
A q és r négyzeteknek pedig mind a reflektanciájuk, mind a luminenciájuk különbözik, de ugyanaz a megvilágításuk. A p szekvenciális látásmód r négyzeteknek pedig éppenséggel megegyezik a luminenciájuk, mert az alacsonyabb reflektanciát kiegyenlíti az erősebb megvilágítás. A p és q négyzetek ugyanolyan szürkeárnyalatú festékkel festettnek tűnnek, s így világosságuk egyenlő. Ugyanakkor luminenciájuk, s így fényességük eltér. A p és r négyzetek pedig, bár luminenciájuk szekvenciális látásmód, mind világosságban, mind fényességben eltérőek lesznek.
Ahol L x,z a luminencia kép, M x,z a megvilágítás kép, s R x,y reflektancia kép. Ez annyit jelent, hogy a megfigyelőnek rendelkezésére áll L értéke a kép minden pontjában, s ebből megpróbálja előállítani M és R értékeit. A szorzás eredményéből azonban nem lehet visszakövetkeztetni a szorzótagokat, s a probléma megoldhatatlannak tűnik. Ennek ellenére látórendszerünk elég jól megbirkózik vele.
Ez pedig azt kell hogy jelentse, hogy M x,y és R x,y nem tetszőleges függvények. A szekvenciális látásmód statisztikai tulajdonságai korlátozzák őket. Amint a 4. A két bekarikázott szegmensre a lokális detektorok ugyanúgy fognak reagálni, annak ellenére, hogy az egyik hátterében megvilágításváltozás, míg a másikéban reflektanciaváltozás áll. Ahhoz, hogy látórendszerünk ezt felfedezze, az élszegmenseket kontextusukban kell tekintenie.
A kontextusra vonatkozó információ egyik remek forrása az élek által alkotott kereszteződésekben van. Az árnyékokról és a felszín reflektanciájáról ad jelzést a kereszteződés konfigurációja, s a benne szereplő szürkeárnyalatok.
Adelsonnak sikerült illusztrálnia a lehetetlen lépcsővel 5. Y-kereszteződések különösen sok információt adnak. A középső, szaggatott vonallal bekerített terület kétértelmű, a csíkokat okozhatja akár árnyék, akár festés.
- Фантастическое устройство, - проговорил Ричард.
- Javíthatja a látását 30 évesen
- A kötőhártyagyulladás szemészeti osztályozása
- A gondolat és fogalomtérképek pedagógiai aspektusai
- Поинтересовалась Николь, глядя на уставленный едой стол посреди комнаты.
- Всего этого я все равно не пойму.
A Y-kereszteződés azonban, úgy tűnik, egyértelmű irányba tereli az szekvenciális látásmód. Ha letakarjuk a kép jobb oldalát, a csíkok festéknek bizonyulnak, s a bal oldal letakarásával árnyéknak. Ha egyszerre nézzük a két oldalt, az érzéklet ide-oda ugrál a két értelmezés között. Keressük meg a függőleges gerincű Y-kereszteződést a kép bal oldalán!
A konfiguráció és a szürkeárnyalatok azt sugallják, hogy a csíkok reflektanciakülönbségnek köszönhetők; a jobb oldali, vízszintes gerincű konfiguráció a megvilágításváltozást kódolja.
Mint említettük, alacsony szintű vagy lokális mechanizmusok nem tudják az illúzió értelmezését megoldani. A jelenlegi magyarázatok egyike a klasszikus szekvenciális látásmód magyarázat szellemében olyan nem tudatos következtetéseken alapul, mely a fent említett belső képi dekompozícióra épül Adelson, Ez egyben a világosság konstancia egyik fontos mechanizmusa is. Celeste McCollough, az adaptációs bűvész Celeste McCollough az as évek elején szerette volna megismételni Ivo Kohler egyes kísérleteit, melyekhez többek között kétszínű szemüvegeket is használt.
Az ezzel való munka során fedezte fel, és publikálta ben az azóta róla elnevezett jelenséget, az orientációfüggő szín utóhatást. A McCollough-hatás kiváltásához a személy percig néz pár másodpercenként váltakozva két különböző irányú például vertikális és horizontális és színű szekvenciális látásmód zöld-fekete és piros-fekete rácsos mintázatot.
Ezután a két különböző rács fekete-fehér változatára nézve, azokat az eredeti színeik komplementer színeire színeződve látja. A hatás nagyon sokáig fennmaradhat, egy kb.
A McCollough-hatást MH három lényeges jellemzője különbözteti meg a klasszikus utóhatásoktól. Az utóhatásokkal szemben nem egy, hanem kétdimenziós orientáció és színhosszú ideig fennmarad, nem csak másodpercekig, valamint a dimenziók között reciprocitás figyelhető meg. Az MH természetét megfigyelve feltételezhetjük, hogy a vizuális feldolgozás korai fázisához, az elsődleges látókéreghez vagy még korábbi pályákhoz köthető a jelenség. Ezt támasztja alá például az, hogy nem tapasztalható transzfer a két szem között, a hatás érzékenyebb a hullámhosszra, mint a színre, valamint az a tény, hogy kérgi vakságban szenvedő személyek is észlelik az MH-t Humphrey et al.
Bár felfedezése óta sokak és sokat foglalkoztak a McCollough-hatással, a hátterében álló adaptáció természete napjainkig sem tisztázott. McCollough magyarázata szerint az orientáció specifikus éldetektorok szín adaptációjával magyarázható, melyek csökkent érzékenységgel válaszolnak azokra a hullámhosszokra, amelyekkel a közelmúltban erősen ingerelve voltak.
Ám a szerző ennél mélyebben nem tárta fel az adaptáció funkcionális mechanizmusait.
Óbudai Egyetem
Azóta három fő funkcionális hipotézist, modellt javasoltak a jelenség megfejtésére. Az első, legáltalánosabb modell a neurális fáradáson alapszik, mely arra az általános tényre utal, hogy ismétlődő mintázattal való stimuláció kifáraszthatja azokat a neurális mechanizmusokat, melyek a mintázatot kódolják. Ebben az esetben szekvenciális látásmód színes rácsmintázatok fárasztanák ki azokat a neuronokat, amelyek szimultán kódolják az orientációt és a színt ilyen típusú idegsejteket találtak a majmok elsődleges látókérgében [például Leventhal et al.
A neurális modell azonban fáradásmodell, aligha plauzibilis, ugyanis nem tudja megmagyarázni az Videó a látás kezeléséről több jellegzetességét, például a hosszú időtartamát, ami jóval túlnyúlik az egyszerű neurális folyamatok helyreállási idején. Több kutatót vonzott az asszociatív tanulásos mechanizmusok bevonása a magyarázatba; az első ilyen a rövidlátás látható-e egyikét a pavlovi klasszikus kondicionálás kereteiben fogalmazták meg.
Ebben a teoretikus keretben Allan — Siegel, a szín lenne a feltétlen inger, és az a tulajdonság, amit párosítottunk itt például a rács orientációja a színnel, a feltételes inger.
Az ellenszín válasz, melyet a szín kivált, lenne a feltétlen válasz. Több párosítás után a feltételes inger akromatikus rácsozat önmagában is kiváltja a szín utóhatást ellenszín válasz mint feltételes választ. Máig vitatott téma, hogy az MH értelmezhető-e klasszikus kondicionálás eredményeként.
Funkcionális architektúra
Ennek a területnek a terminusai és elvei olyan rugalmasak, hogy nem szekvenciális látásmód kritikus kísérletet szekvenciális látásmód annak eldöntésére, hogy ez a magyarázó elv igaz-e vagy hamis. A harmadik típusú, ún. Ebben a keretben az MH a szín és az orientációt kódoló egységek közötti megnövekedett gátlás eredménye lenne.
Az indukciós fázisban, amikor például a vertikális fekete-piros rácsok kerülnek bemutatásra, a pirosságot kódoló neuronok és a vertikálisságot kódoló neuronok egyszerre szekvenciális látásmód. A tesztfázisban, amikor fekete-fehér mintázatokat mutatnak, a vertikálisságot kódoló neuronok gátolják a pirosságot kódoló neuronokat, tehát a piros szín hiánya a színrendszer kimenetét eltolja a zöld szín felé. Ahogyan az első kettő, a harmadik típusú magyarázat sem elegendő mértékben kvantitatív, és igazolására nem végeztek részletes szimulációt.
A fentiekből kitűnik, hogy a McCollough-hatás valódi idegrendszeri megalapozottsággal is rendelkező magyarázó modellje még mindig nem született meg. Az itt bemutatott kutatók vizuális illúziók segítségével vizsgálták a látás különböző szintű folyamatait. A fenti kutatók egy része a véletlen, mások kísérletező kedvüknek köszönhetően találkoztak ezekkel a jelenségekkel. Ám ami fontos, hogy az adott szekvenciális látásmód a szemüknek hittek, és nem a korabeli fennálló elméleteknek, magyarázatoknak, és elkezdték a jelenség szisztematikus kutatását.
Ennek köszönhetően ma több és helytállóbb tudással bírunk a vizuális rendszerünk működési folyamatairól.
Kulcsszavak: vizuális illúzió, random pont sztereogramm, Glass-minta, Hermann-rács, lehetetlen lépcső, McCollough-hatás 1. Figyeljük meg a kereszteződésekben megjelenő illuzórikus sötét foltokat. Itt a rácsok foltjai titokzatos módon eltűnnek, amit a retinális ganglionsejtek alapján szekvenciális látásmód értelmezés nem magyaráz meg. A szem recehártyája a fotoreceptorok rétegén kívül tartalmaz ún. Ez az ablak az adott ganglionsejt receptív mezője, amin belül egyáltalán reagál fényre.
A receptív mező két ellentétes működésű részre tagolódik. Vajon a ganglionsejtek összegzett válaszai teljes mértékben meghatározzák, hogy mit látunk?
