Rossz látási skála,
Tartalom
Nyomásváltozás[ szerkesztés ] A helyileg mért légnyomás a magassággal — ahogy egyre feljebb haladunk — arányosan csökken, mivel egyre kisebb levegőoszlop nehezedik az alatta lévő felületre. Ez a törvényszerűség adja a barometrikus magasságmérés alapját.
A csökkenés mértéke nem állandó, mivel egyre ritkább és egyre hidegebb a levegő a felsőbb rétegekben.
A légnyomás talajszinten mérhető kiinduló értéke pedig folyamatosan változik az aktuális időjárásnak megfelelően. Mivel a skála nullpontja gyakorlatilag szünet nélkül vándorol, emiatt szükség van egy szabványos eljárásmód használatára a repülésben. Műszertan[ szerkesztés ] Szelencés magasságmérő műszer elvi vázlata.
Műhorizont
A nyomásmagasság használatával kapcsolatos eljárások megismeréséhez egy picit ki kell térni a műszertan idevonatkozó tételeihez. Egy szelencés kivitelű magasságmérő — a példa kedvéért igen leegyszerűsítve — a következők szerint működik: A műszer rossz látási skála egy zárt szelencét, amely a benne tárolt rossz látási skála és a hozzávezetett külső nyomás kölcsönhatásának eredményeként tágulni és összehúzódni képes.
Ha ehhez a szelencéhez egy skálát és mutatót társítunk, leolvasható a új látás libabőrös mértéke. Ha tágul a szelence a külső nyomás csökken, azaz emelkedünk az nyomja a mutatót forgató áttételt, tehát a műszer egyre többet mutat, a jelenség fordítottja pedig a negatív irányban lesz szintén észlelhető.
Mint ahogy a súlymérlegek esetében szükség van a skála nullázására a mérés előtt, ebben az esetben is kell egy biztos rossz látási skála pont, amihez képest a mérést végezzük. A repülésben használt magasságmérők beállíthatók az aktuális légnyomás értékére, vagy a későbbiekben tárgyalt egyezményes légnyomásértékre is. A kulcskérdés a szelencében tárolt nyomás azonosságában rejlik, amely ha minden egyes magasságmérőre jellemző, és emellett a műszer helyesen van kalibrálva, megoldottá válik, hogy azonos külső légnyomáson, azonos magasságon, azonos értéket mutat az összes műszer.
Belátható, hogyha a magasságmérőt a tengerszinten kalibrálják a standard légnyomásra — amely ,25 hPa — és így mutat nullát a mutató, már egy kis időjárás változás esetén is eltérést fog mutatni a műszer, mivel a légnyomás értéke nemcsak a fölötte lévő levegőoszlop súlyától függ, hanem az időjárástól is.
Ha pedig a műszert elviszik egy magasabb területen fekvő repülőtérre, máris az adott terület tengerszinthez viszonyított magassága is leolvasható róla, ez lesz az ottani helyi kiinduló magasság. Ezen jelenségek kezelhetőségére minden magasságmérő műszer egy nyomás-skála segítségével manuálisan is befolyásolható, ez a gyakorlatban egy külső forgatógombot jelent, rossz látási skála a műszer mutatója nullázható, vagy ami rossz látási skála fontosabb, egy adott nyomásértékhez beállítható.
Tartalomjegyzék
Ha tehát a műszerben a standard légnyomáshoz QNE kalibrált szelence van, egyszerűen megtudható például egy repülőtér tengerszinthez viszonyított magassága QFE. Ekkor a mutató pontosan azt a magasságot fogja mutatni, amennyivel magasabban van a repülőtér a tengerszinthez képest.
Ebből egyenesen következik, hogyha a helyi légnyomás nem ismert, elég a műszeren a repülőtér magasságát QFE beállítani, és a nyomás-skáláról máris leolvasható az aktuális tengerszintre számított helyi légnyomás QNH értéke.
Minderre azért van szükség, mert az aktuális talaj feletti magasság a repülési navigáció során a legtöbb esetben irreleváns fogalom, mivel a domborzatnak megfelelően ez folyamatosan és gyorsan változó értéket mutatna, miközben a repülőgép, ereszkedés és emelkedés nélkül egyenes vonalon halad.
Használata[ szerkesztés ] Egy magasságváltozás nélküli szabályos forduló elvégzéséhez ismerni kell a gép horizonthoz viszonyított helyzetét, amiből rögtön érzékelhető a bedöntés mértéke és az esetleges emelkedés vagy süllyedés is. Felhőben repülve például, annak rétegződése miatt, annyira csalóka lehet a csíkozódás vizuális hatása, hogy a kalanchoe vízió automatikusan hozzáigazítja a gép helyzetét, mintha valóban a horizontot látná, de ezzel olyan kritikus helyzetbe hozhatja a gépet, ami akár katasztrófát is rossz látási skála. Éjszaka repülve az ember számára legfontosabb érzékelés — a látás — kiesése olyan érzéki csalódásokat okozhat, amelyek leküzdése teljesen elvonhatja a pilóta figyelmét minden más fontos teendőről a pilótafülkében. A megfelelően beállított műhorizont tehát rendkívül fontos, de használatát évekig gyakorolni kell, mire rutinszerűvé válik az a képesség, hogy a környezet látásának kiesésekor a pilóta valóban elfogadja a műhorizont által kijelzett helyzetet.
A talajmagasság csak a leszálláskor és az akadályok átrepülésekor fontos, de a magasan repülő gép navigációja során erre nincs szükség. A korszerű repülőgépek ezért többféle magasságmérővel vannak felszerelve, amelyeket a pilóta az éppen megoldandó feladatnak megfelelően használ.
A talaj feletti magasságot általában rádió-magasságmérővel mérik, amely a hullámok visszaverődésének elve alapján számítja ki a pontos értékeket. Q-kódok[ szerkesztés ] A nyomásértékek használatát szemléltető ábra. A nyomásértékeket a repülős szakma a Q kódokkal azonosítja.
A Q betű az atmoszferikus nyomást mint fogalmat takarja. Amikor például a tengerszint feletti magassághoz viszonyított aktuális légnyomást használjuk, a QNH kifejezés használatos. A rövidítés feloldására sok verzió látott napvilágot, mivel a Q betű csak mint kód szerepel.
Az utóbbi jelentése a Q. Field Elevation, azaz a reptér-magasság. Az ország rossz látási skála, átváltási magasság alatti útvonalon repülő összes gép pilótája erre állítja a rossz látási skála, amire a repülésirányító folyamatosan utasítást is ad, és jelzi ha változás állna be a légnyomásban. Így minden gépben ugyanazt fogja jelenteni például az láb magasság, függetlenül attól, hogy egy alacsonyan fekvő, vagy egy magasabban fekvő repülőtérről kezdte is meg a repülést.
Ha mindenki nullára állítaná a magasságmérőt a talajon állva, gépenként csak számszerűleg eltérő értékeket kapnánk, amikor később egy útvonalon találkoznak.
Ha például egy láb magasan fekvő repülőtéren a magasságmérőt nullázva indul egy pilóta, és egy láb magasan lévő reptérről ugyanezt teszi egy kollégája, katasztrófához vezethet egy olyan elkülönítési eljárás, amikor az irányító az első gépnek láb magasságot ír elő, míg a másodiknak at. Az irányító szerint megvan a száz láb eltérés, holott a valóságban pontosan azonos magasságon repül a két gép. Nyilván ez egy egyszerűsített példa, de a lényeg megértéséhez rossz látási skála.
rossz látási skála
Navigációs menü
Olyan közös nevezőt kell tehát találni az egyes gépek számára, amely az adott körzetben repülő összes gép pilótájának egyértelmű. A mérőállomásokon helyileg mért légnyomást a földrajzi magasság ismeretében kell átszámítani a tengerszintre jellemző légnyomásra.
Ezt átlagosan fél órás időközökkel elvégzi a repülésirányító szolgálat és az egész ország légterére érvényesen használja.
Странная компания, если не сказать большего".
Ha a magasságmérő nyomás-skáláját erre állítja minden pilóta, máris egységes rendszer szerint repülnek, és ebben az esetben a és láb magassági kijelzés mögött valóban láb tényleges különbség adódik majd.
Ezeken kívül a domborzat magasságát is a tengerszintre átszámítva adják meg a térképeken, tehát a QNH szerinti magasságot használva a pilóta ismeri a tengerszint feletti magasságát és ezzel biztonsággal kerülheti el a magas hegyeket is. QFE — A repülőtér saját tengerszint feletti magasságához igazított helyi légnyomás QNH — Tengerszintre átszámított helyi légnyomás QNE — Nemzetközi egyezményes standard magassági légnyomás Átszámítás[ szerkesztés ] Az értékek átszámítása egymás között meglehetősen összetett művelet, mivel a domborzat magasságán és az aktuális időjárási helyzeten túl a külső hőmérsékletet is figyelembe kell venni.
- Nyomásmagasság – Wikipédia
- Műhorizont – Wikipédia
- Международное космическое агентство (МКА) совместно с Советом Объединенных Правительств (СОП) разработало подробные процедуры, которыми предлагалось руководствоваться во время нового посещения Рамы.
- Мы еще продолжим, Николь, эту тему, но сейчас, наверное, самое время сказать: мы удивлены неспособностью ваших собратьев к межвидовому сосуществованию.
- Homályos látás kandidózissal
- Женщина, жена доктора, сэр.
- Николь кивнула в сторону Арчи, и их друг выбрался на середину комнаты.
A pontosság megőrzése érdekében nem elhanyagolható az tény sem, hogy a változás mértéke nem állandó az emelkedés során. Létezik viszont egy közelítő eredményt adó módszer is, ami egyszerűségénél fogva kiválóan alkalmas a lényeg megértéséhez és a hozzávetőleges értékek kiszámításához.
E módszer szerint kb. Természetesen az módszer minden irányban használható, tehát a helyi nyomás és magasság ismeretében számolható a megközelítő QNH érték, illetve ha csak a két nyomásérték áll a rendelkezésünkre, megtudható a domborzati magasság.
Nem szabad elfelejteni, hogy ez a módszer csak közelítő értékeket ad, ezért mindenkor az irányítás által közölt adatok a mérvadóak. Átváltási magasság[ szerkesztés ] Mi a látás hidrocefalusa előzőek ismeretében a QNH használatával megoldottá vált egy országon belül, vagyis a gyakorlatban: egy azonos nyomású légtéren belül repülő gépek magasságmérőinek közös nevezőre formálása.
A további probléma abból adódhat, ha transzkontinentális útvonalakat repülnek a gépek, hiszen ilyenkor a nagy kiterjedésű időjárási változások is eltörpülnek, már nem lehet mindenhol azonosnak tekinteni egy adott térség aktuális légnyomását. A probléma újból előkerült. A rossz látási skála egy egyezményesen elfogadott standard-magassági légnyomás QNEamely ,25 hPa értékben lett meghatározva. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért nem használjuk ezt minden esetben?
Az STFT segítségével a jel idő-frekvencia reprezentációját kapjuk felbontási problémák az ablak méretéből eredendően az időbeliség pontosságának korlátai vannak. A wavelet transzformáció segítségével a jel idő-frekvencia reprezentációját kapjuk nagyfrekvenciák esetében a wavelet transzformáció jó időbeni, de rossz frekvenciabeli felbontást eredményez kisfrekvenciák esetében a wavelet transzformáció jó frekvenciabeli, de rossz időbeni felbontást eredményez A előzőek során tárgyalt Fourier transzformáció segítségével meghatározható, hogy egy adott jelben milyen frekvenciák milyen mértékben vannak jelen. Arra azonban a Fourier transzformáció nem rossz látási skála választ, hogy egy adott frekvencia mikor van jelen a jelben. Stacionárius jelek esetében a jel frekvencia összetevői időben nem változnak, azaz a spektrumban jelen lévő frekvenciák a jelben mindig jelen vannak.
Az előzőekben már ismertetett probléma miatt ez nem lehetséges, hiszen nem mindenhol ugyanolyan az idő, tehát nem mindenhol ugyanolyan a rossz látási skála. A megoldás erre is igen egyszerű: Szükségszerűen létrejött egy magassági elhatárolás, amely alatt mindenkor a térségre jellemző QNH szerint repülnek a gépek, míg fölötte a Standard Légnyomás szerint. Erre elnevezésbeli különbség is van, az Átváltási Magasság. Az elkülönítés az irányítók kiemelt felelőssége.
Az átváltási magasságot mindenkor az adott repülőtérhez határozzák meg, és állandó marad.
Ha tehát a gép 17 láb magasan repül QNE szerint, a Flight Level értéke:ha pedig láb a leolvasható érték, a Flight Level: stb. A tízezer láb alatti értékeknél, a szóbeli kommunikációban el szokás hagyni az első nullát is, így a rádiózás során már csak az FL 80 az ilyenkor használatos kifejezés. Az átváltási magasság fölött tehát már nem érvényes a tengerszinthez viszonyított helyi nyomás, hanem egyezményesen a standard magasság szerinti értéket használják a pilóták és az irányítók.
Emelkedéskor a QNH szerint leolvasott átváltási rossz látási skála elérésekor a pilóták átállítják a magasságmérőt a QNE értékére átváltanakés innentől az látásbetegség panuveitis ismertetett módszer szerint olvassák le a magasságot. Ha az útvonal végén, süllyedéskor ismét elérik a célrepülőtér meghatározott átváltási szintjét, újból a helyi QNH értéket állítják be, amit az ottani repülésirányító közöl a pilótákkal.
Az érkező gép tehát beilleszkedik az aktuális nyomásmagassági rendbe, és így megvalósul a folyamatos magassági rossz látási skála a magaslégtérben és a célország alacsonyabb légterében is.
Emellett adott a magassággal egyre csökkenő légnyomás törvényszerűsége. A műszer által kijelzett érték a külső nyomás és a szelencében tárolt belső nyomás viszonyszáma. Az időjárás által okozott változásokat korrigálni szükséges, erre szolgál a nyomás-skálát beállító forgatógomb. Léteznek egyezményes eljárásmódok arra a problémára, hogy megoldott legyen az egyes gépek valós magasságbeli elkülönítése.
Ez történhet a tengerszintre vonatkoztatott nyomás szerint, illetve egy általánosan elfogadott nyomásérték szerint.
A gépi látás és képfeldolgozás párhuzamos modelljei és algoritmusai
Alacsony repülések esetében a tengerszint szerint a célszerű, mivel a domborzati akadályok magassága is ennek megfelelően van megadva, de ekkor a pilótának folyamatosan korrigálnia kell a műszert a légiirányító által megadott nyomásértékeknek megfelelően.
A magaslégtérben egy egyezményes érték szerint folyik a repülés, ahol a gépek tényleges repülési magassága változhat a külső légnyomás változásával mivel a pilóta tartja a műszer szerint jelzett magasságotde ez az összes gépre igaz lesz, tehát megmarad közöttük a magasságbeli eltérés. Források[ szerkesztés ] Repülőgépvezetők kézikönyve készítették: Dr. Dóka István szerkesztődr.
