Látomás 30 megjelenés

Darth Maul - A Jó, a Rossz és a Fanservice Ahogy az új filmekbe és sorozatokba, úgy a képregényes megjelenésekbe is sok helyütt bele lehet kötni, és még ha sokszor nem is létfontosságú információkkal egészítik ki a nagy egészet, a kötetek rengeteget árnyalnak azokon az ikonikus karaktereken, akiken most már a sokadik generáció nő fel.

Az újvonalas Star Wars képregények sorából is messze kiemelkedik a Darth Vader sorozat — mindkét látomás 30 megjelenés - ugyanis olyan sarkalatos momentumokat mutat be a néhai sötét tanítvány történetéből, amelyek ordas nagy plothole-ok az eredeti trilógia — egyébként közel tökéletes — történetében.

A Szukits kiadó gondozásában magyarra fordított Sötét látomások című kötet kissé szembe megy az eddigi kötetekkel, és Az utolsó Jedikhez hasonlóan a rajongóak toleranciáját igyekszik tovább feszíteni. A kötet ugyanis olyan lehetetlen szögekből igyekszik megvilágítani Vader karakterét, amelyekből ezelőtt még sosem láthattunk.

Volt rajtam az Örökkévaló keze, kivitt engem az Örökkévaló szelleme által és letett a síkság közepén, az pedig telve volt csontokkal. És elvezetett engem mellettök köröskörül és íme sok volt belőlük a síkság színén és íme nagyon szárazak. És szólt hozzám: Ember fia, fel fognak-e éledni ezek a csontok? Mondtam: Uram, Örökkévaló, te tudod.

A sötét tanítvány ugyanis kegyetlen gyilkológép helyett az egyik fejezetben egy megszállott birodalmi nővér fantáziálásának alanyává válik, egy másikban pedig egy eddig ismeretlen bolygót szabadít fel akaratán kívül a több évtizedes elnyomás alól. A Sötét látomások ezek egy éves látásvizsgálat nemcsak Vader jellemét teszi sokkal komplexebbé, hanem az őt körülvevő embereket, de még a Star Wars világát látomás 30 megjelenés.

A kötet elején egy Cianap nevezetű ismeretlen bolygón találja magát, ahol a látomás 30 megjelenés érdekében meg kell küzdenie egy hatalmas szörnnyel.

Ez ugyan önmagában nem lenne túl nagy újdonság egy olyan sokrétű univerzumban, mint amilyen a Star Wars-é, viszont azzal, hogy egy kívülálló — az Erő mítoszát hírből sem ismerő ember — szemszögéből meséli el a kettőjük közt zajló harcot, sokkal érdekesebbé válik az egész. A csata végeztével ugyanis Vader tudtán kívül válik egy évtizedek óta rettegésben élő nép felszabadítójává. A képregények és filmek történetében már sok minden volt Vader, de megénekelt eposzi hős még biztosan nem.

Ez az interpretáció nagyjából annyira volt karakterhű, mint amikor A Jedi visszatérben C3PO-t kezdték el istenként tisztelni az Ewokok. Mégsem ez volt a kötet legmeghökkentőbb része.

Vader a Látomás 30 megjelenés történő harc után komoly sérülésekkel tér vissza egy birodalmi csillagromboló fedélzetére, ahol egy birodalmi nővér várja, hogy elláthassa. Az orvosi személyzettel szemben a nővér nem hogy nem retteg Darth Vadertől, hanem egyenesen szerelmes belé, fantáziálásai során pedig képes elmenni egészen addig, hogy Vaderrel tervezgeti közös jövőjét, és arról képzeleg, hogy együtt fogják uralni a galaxist.

Megszállottként gyűjti a sith orvosi kezelései látomás 30 megjelenés hátrahagyott tárgyait, amelyeket relikviaként gyűjtöget hétről hétre.

Egy alkalommal viszont maszk nélkül látja meg Vadert, ami egyet jelent halálos ítéletével — így ahelyett, hogy egy borzasztóan kínos szerelmi szál irányába vitték volna el a Sötét látomások történetét, egy csattanós, igaz vaderes lezárást kapunk. A szélsőséges élethelyzetek mellett azért a jól ismert karaktervonások is visszaköszönnek a kötet során. Láthatjuk, ahogy a Vader által támasztott megugorhatatlan teljesítménykényszer milyen lehetetlen helyzetekbe hajszolja a túlélni vágyó birodalmi tiszteket, akik közül sokan inkább a halált választják, minthogy közölniük kelljen az uralkodóval, vagy Darth Vaderrel, hogy sikertelenül zárult egy akció.

Ez a néhány kocka pedig kiválóan mutatja be azt is, hogy miért képtelenek hosszú távon fennmaradni a diktatúrák: a félelem ugyanis a legtöbb emberre nem ösztönző, hanem demoralizáló hatással van.

A Sötét látomások formai szempontból közel hibátlan: a rajzok kifejezetten igényesek, mégsem túlságosan letisztultak, magukban hordozzák mindazt a nyersséget, amit a kötet narratív szempontból sugallni akar.

Tartalmilag viszont közel sem hibátlan: a kötet fejezetei nehezen értelmezhetőek egy komplett egészként, ugyanis az egyes fejezetek stílusa nagyban eltér egymástól. Míg az elején eposzi hősként mutatják be Vadert, ezután pedig mintha a Végzetes vonzerőben játszaná a főszerepet Michael Douglas helyett, később újra a jól megszokott kegyetlen gyilkológép válik belőle, ami néha túl sok egyetlen kötetben.

Mégis ez volt az egyik legújítóbb képregénykötet, amit a Marvel gondozásában Star Wars történetből ki tudtak hozni. Hasonló érzéssel tettem le a képregényt, mint ahogyan Az utolsó Jedik után éreztem: a legtöbb esetben kifejezetten jól szórakoztam, de volt néhány olyan rész, ami hosszú ideig rossz szájízt hagyott maga után.

A Sötét látomások egy kifejezetten bevállalós, formabontó történetet mesél el, amit sokan szeretni fognak, de valószínűleg még többen utálni.

A július i jelenés során a Szűzanya három titkot tárt fel a gyerekeknek. Emberi formájú démonok és lelkek voltak alámerülve, mint égő, átlátszó széndarabok, mind megfeketedett vagy bronz színben ragyogott, a tűzvészben lebegtek, majd az égbe emelkedtek a lángok segítségével, amelyek belőlük indultak füstfelhőket okádva, majd körülvéve minket súlytalanul, fájdalmas és kétségbeesett sikolyok és nyögések közepette visszahulltak.