Kutatásuk látásmódszereinek funkciói. Az asztigmatizmust szemlélő gyakorlatok - Szemhéjgyulladás
Tartalom
A cég kínálati portfoliója igen széles: jelentős munkákat ad ki főleg a természet- és műszaki tudományok matematika, fizika, biológiai, informatika köréből, de a társadalomtudományi és klasszika-filológiai kiadványok is említést érdemelnek.
A pszichológiai témájú könyvek hasonlóan gondos válogatásra utalnak. A szerzői névsor impresszív, a szakmai közvélemény által igen nagyra értékelt Pinker, Julesz, Changeux, Gopnik, Meltzoff, Jouvet, Gould vagy Popper munkáit neves kutatásuk látásmódszereinek funkciói kiadók is büszkén szerepeltetik katalógusaikban; a sorozat magyar szerzői pedig például Pléh Csaba, Kampis György, Ropolyi László műveikkel nagy segítséget nyújtanak a tudományos pszichológia megismertetéséhez és oktatásához.
A fejlődés és az oktatás pszichológiai kérdései
Charles G. Gross könyve — mely először ben jelent meg az M. Charles Gross neves idegkutató, a Princeton Egyetem tanára. Érdemes közelebbről megismerkedni munkásságával. Érdeklődése az agykutatás széles területére kiterjed. Kutatólaboratóriumának munkatársai főleg a vizuális megismerésben és a perceptuális tanulásban részt vevő agyi struktúrák feltárására törekednek — elsősorban főemlősök és majmok agyának vizsgálatával.
A legjelentősebb eredményeket talán az inferotemporális IT területnek amely a halántéklebeny része a vizuális információ feldolgozásában betöltött szerepe tisztázásában érték el.
A kutatások célja, hogy kiderítsék, hogyan kódolja és raktározza ez az agykérgi terület a tárgyakkal kapcsolatos vizuális információkat. Ehhez egyrészt úgynevezett egysejt-elvezetéses technikát alkalmaznak, azaz az állatok agyába beültetett elektródák segítségével vezetik el egyes sejteknek a különböző kísérleti szituációkban a külső vizuális ingerekre mutatott, illetve a rájuk adott viselkedéses kutatásuk látásmódszereinek funkciói létrejövő elektromos tevékenységét.
Az eljárás részletes leírása megtalálható a percepciókutatás magyar nyelvű tankönyvében: Robert Sekular — Randolph Blake: Észlelés. Osiris, Bp. Számos további, újabb és a kutatásokat forradalmian átalakító vizsgálati módszert ismertet: Pléh Csaba, Kovács Gyula, Gulyás Balázs [szerk.
Más vizsgálataikban az IT és más kérgi területek felnőttkori és fejlődési anatómiai kapcsolatait, illetve azok változásait vizsgálták.
- A fejlődés és az oktatás pszichológiai kérdései | Neveléstudományi Doktori Iskola
- Torz látás sötét folt
Fontos módszer a terület funkcióinak kimutatására az úgynevezett léziós vizsgálat, amikor is állatkísérletekben az agykéreg jelen esetben az IT meghatározott területeit eltávolítják, és ennek a viselkedéses következményeit vizsgálják.
A léziós vizsgálatok tapasztalata, hogy a striatális kéreg vagyis az elsődleges vizuális terület elpusztítása nem jár a látási ingerektől függő viselkedés teljes elvesztésével. Mivel ez a maradék látás nem tudatos, vaklátásnak blindsight is nevezik.
A vaklátásról a legátfogóbb munka kutatása elindítójának műve: Lawrence Weiskrantz: Consciousness lost and found: A neuropsychological exploration. Oxford University Press, Oxford, Gross és csapata főleg a felnőtt és kölyökmajmok reziduális ingerlokalizációs és mozgásdiszkriminációs viselkedését hasonlítja össze, amely állatok striatális kérgét kiirtották.
De emellett a kérgi irtáson kívüli területek idegsejtjeinek kapcsolataiban és működésében a műtét következtében kialakuló változásokat is igyekeznek feltérképezni. Gross harmadik kutatási területe a külső tér agyi reprezentációja. Hogyan kódolódik a téri információ, hogyan vagyunk képesek a tárgyak helyére emlékezni, annak ellenére, hogy szemünk, fejünk és testünk is elmozdul a térben?
A kérdés megválaszolásához a külső tér kutatásuk látásmódszereinek funkciói reprezentálásában részt vevő ideghálózatokat keresnek, elsősorban a putamenben az agy lencsemagjának külső részea premotoros és a parietális fali kéregben. Olyan, a vizuális feldolgozásban részt vevő területeket mutattak ki, amelyek a testrészek koordinátáinak megfelelően szerveződnek, így nagy valószínűséggel a vizuomotoros kontroll fontos agyi területei. Gross emellett újabban a felnőtt agy idegsejt-létrehozó folyamataival is aktívan foglalkozik.
Egyre több kérgi agyi struktúra esetén bizonyítható, hogy újabb idegi elemek jönnek létre. Gross Elizabeth Goulddal együttműködve leginkább az agykéreg és az emlékezeti folyamatokban kitüntetett szerepet betöltő hippokampusz neurogeneratív folyamatait vizsgálja majmokban. Gross empirikus munkásságához szorosan kötődő további érdeklődési területe az idegtudományok története — ennek gyümölcse a most magyarul is megjelent kötet.
Gross már ban, doktori disszertációján dolgozva írni kezdett egy dolgozatot az idegtudományok fejlődéséről. Mivel azonban fél év alatt csak Galénoszig jutott el kutatásuk látásmódszereinek funkciói frontális lebenyt érintő funkciók kutatásának történetében, mentora, Larry Weisenkrantz tanácsára csak az évektől kezdve szerepeltetett történeti adatokat értekezésében.
Később orvostanhallgatókat oktató tanárként bevezető agyfiziológiai óráit színesítette történelmi adatokkal.
A kötet kutatásuk látásmódszereinek funkciói tanulmánya — Imhoteptől Rubelig és Wieselig: A látókéreg története — tulajdonképpen az említett kurzus anyagának az írott változata. Korábban egy szerkesztett, többkötetes gyűjteményben jelent meg J.
Kaas, K. Rockland, A. Peters [eds.
Minden vakságon segíthetünk, de a vakságot még nem gyógyítjuk meg
Plenum Press, New York, A jelen kötetben olvasható változat egy korábbi, Arisztotelész agyelméletével foglalkozó írással Aristotle on the Brain. Neuroscientist, A több mint 80 oldalas írásnak tulajdonképpen csak az utolsó negyede foglalkozik szorosan a látókéreggel.
Gross preferenciái egyértelműek abból a szempontból, hogy mit tart az kutatásuk látásmódszereinek funkciói fejlődésében egyértelműen előrevivőnek, és kiket vagy milyen tudományos mozgalmakat a progresszió kerékkötőinek.
Áttekintését a legkorábbi, Kr. Egyesek Imhotepnek, Kutatásuk látásmódszereinek funkciói fáraó magas rangú tudós tisztviselőjének tulajdonítják e feljegyzéseket, habár ez a feltételezés nem bizonyított. Az általános elképzelés azonban az ókori keleti kultúrákban mégis az volt, hogy a szív a test érzékelő és szellemi központja. A görög kultúrkörben krotóni Alkmaion Kr.
A számos ókori görög orvosi iskola általában mégsem követte ebben. Gross sok irányzat képviselőjét bemutatja, a legérdekesebb információ mégis talán az, Kutatásuk látásmódszereinek funkciói, illetve iskolájának kutatásuk látásmódszereinek funkciói sok köze a ma hippokratészi esküként ismert orvosi avatási fogadalomhoz.
Az iskola tagjai valószínűleg nem ellenezték a magzatelhajtást és az öngyilkosságot, ahogy arra most az úgynevezett életvédők hivatkoznak. Talán Platónról legrosszabb Gross véleménye, annak ellenére, hogy a lélektanában az agynak kitüntetett szerepet szánt.
Empirista viszonyulásával annál inkább elismerést vált ki Grossból Arisztotelész. Ez nem csoda, mivel Arisztotelészt számos természettudományi szakág első rendszeres művelőjének tartjuk. A csodálatot a szerző szerint annak ellenére is megérdemli, hogy idegtudományi kutatásuk látásmódszereinek funkciói tévedett, a szívet tartotta az érzékelés és a mozgás legfőbb szabályozó kutatásuk látásmódszereinek funkciói. Galénosz Kr. Habár Galénosz részletes anatómiai ismertetést készített az agyról, a leírás valójában jobban illik a szarvasmarhák agyára, mint az emberére.
Így inkább az összehasonlító anatómusok egyik korai képviselőjének mondható, aki látta értelmét annak, hogy az állatok boncolásával nyert adatokból emberekre általánosítson. A padovai Vesaliust — tekinti az idegélettan újjáélesztőjének és az orvostudomány megújítójának, főleg aktív anatómiai munkássága miatt. Gross szimpátiával ismerteti az első nagyszabású lokalizációs elméletet amely szerint az egyes agyi funkciók egy-egy körülírható agyterülethez köthetőkFranz Joseph Gall — frenológiáját.
Gall és iskolája 35 érzelmi és intellektuális képességet jelölt ki, amelyekről feltételezte, hogy az agy meghatározott szerveiben lokalizálhatók, e képességek szintje az aktivitásuk függvénye, ami a hordozó agykérgi szerv méretében tükröződik. Az agykérgi szervek fejlettségének különbsége pedig kikövetkeztethető a terület feletti koponyarész kidudorodásából.
Miután Paul Broca kutatásuk látásmódszereinek funkciói francia orvos egyik beszédképtelen betegénél kimutatta a bal oldali homloklebeny károsodását, a lokalizációs elméletek visszanyerték hitelüket.
A XIX. Gross elsősorban a társadalomtudós Herbert Spencer — gondolatait elemzi, de példaként említi J. Hughlings Jackson — idegrendszermodelljét is, aki a legfejlettebb akaratlagos motoros viselkedések központját az kutatásuk látásmódszereinek funkciói helyezte. Eszerint minden szenzoros minőségnek megfelel egy receptor, egy afferens ideg, valamint a központ felé továbbító rostrendszer és a szenzoros feldolgozók sorozata, így kutatásuk látásmódszereinek funkciói az inger más-más érzékszervben különböző érzékleteket vált ki.
Müller tanítványa, Helmholtz a specificitást periferiális azaz nem agyi eredetűnek tekintette.
Gross a tanulmány vége felé tér rá a vizuális feldolgozásért felelős agyi területek kutatásának történetére. Szerinte Bartolomeo Panizza — volt az, aki klinikai tapasztalatai alapján elsőként tekintette az okcipitális nyakszirti lebenyt a látás kérgi központjának.
David Ferrier — a hátsó parietális anguláris tekervényt, míg Hermann Munk — és később Edward A. Schäfer — az okcipitális kérget tartotta a látás elsődleges agyi központjának.
Ez utóbbiaknak lett igazuk, és Gross leírásából jól megérthető, hogyan vezethetett évtizedes vitához ebben a s látszólag könnyen eldönthető kérdésben a nem egységesített anatómiai-fiziológiai módszerek használata és a megfelelő agytérképek hiánya. A tanulmány Hubel és Wiesel Nobel-díjas kutatásainak élményszerű leírásával zárul. A második esszé Leonardo da Vinci — anatómiai rajzait elemzi a reneszánsz polihisztor rajzainak egyik New York—i kiállítása ihletésére.
Beszélgetések művészetről és tudományról. Balassi—Tartóshullám, Bp.
- Észlelés – Wikipédia
- Típusok[ szerkesztés ] A tudatosságnak két típusát különböztetjük meg, amelyek jelentős vonatkozásban vannak az észleléssel: az érzékelhető valamely esemény, mely észlelhető és fizikai és a pszichológiai típus.
- Recenziók: Agy, látás, emlékezet
Valójában a képzőművészeket döntően befolyásolja az, amit tudnak ábrázolásuk tárgyairól. Gross bemutatja azt a tudományos és társadalmi kontextust, amelybe Leonardo anatómiai rajzai is illeszkedhettek. Megismerjük a XV század anatómiai elképzeléseit az agyról, az agykamrákról, az agykamrák ábrázolását segítő viaszbeinjektálós módszerekről, az agyidegek elhelyezkedéséről, és nem utolsósorban a nemi szervek beidegzéséről, illetve mindezek megjelenését Leonardo rajzaiban.
A harmadik esszében a szerző arra a kérdésre keresi a választ, alkothat-e maradandót egy elméleti biológus. Hogy kit tekint kutatásuk látásmódszereinek funkciói biológusnak, vagy navigáció megtekintése milyennek tartja a kísérleti illetve leíró biológia és az elméleti biológia viszonyát, nem igazán egyértelmű. Hiszen létezik elméleti fizika, a közgazdaságtudomány is meglehetősen szegényes empíriára támaszkodik, mégsem mondhatjuk, hogy kizárólag elméleti alapon jöttek létre.
Ráadásul az elméleti biológia bevett fogalom, Bauer Ervin már ben ezzel a címmel adott ki könyvet Elméleti biológia.
Az asztigmatizmust szemlélő gyakorlatok
Akadémiai, Bp. Gross az általa feltett kérdésre Emanuel Swedenborg — munkásságának elemzésén keresztül próbál válaszolni. Swedberg néven született nemesi címet kapva lett Swedenborg egy uppsalai teológuscsaládban, de a tágabb család bányászati jövedelmei lehetővé tették számára, hogy egész életében kedvteléseinek éljen.
Filozófiai tanulmányokat folytatott, majd később egyre inkább a tudomány és technika kérdéseivel foglalkozott, a főrendiház tagja lett, állami hivatalokat töltött be.
Minden vakságon segíthetünk, de a vakságot még nem gyógyítjuk meg
Élete közepén az Úr megjelent neki, és a történelemben egyedülálló feladattal bízta meg. Belépést engedett neki a szellemvilágba, ahol évtizedekig módjában állt az Úrral és az angyalokkal közvetlenül beszélni.
Megláthatta a mennyet és a poklot annak valódiságában, és az ott látottakat és hallottakat leírta. Swedenborg kutatásuk látásmódszereinek funkciói Magyarországon is bejegyzett Jelenések könyvében jelzett új Jeruzsálem Új Egyháza elnevezésű protestáns szekta alapítójának tekinthető. Nemcsak a Földről, hanem a Holdról és a bolygókról való lelkekkel kutatásuk látásmódszereinek funkciói összeköttetésben volt. Meg nem valósult tervei között felbukkant a repülőgép, a gépfegyver és a tengeralattjáró is.
A csillagászat, a régészet, a geológia, a kohászat és a fizika területén is korát messze megelőző ötletei voltak, például kozmológiai elmélete a bolygók keletkezéséről évtizedekkel megelőzte Kant és Laplace hasonló teóriáját.
Grosst természetesen elsősorban Swedenborg idegtudományi sejtései érdeklik.
Annak ellenére, hogy a nagy látnok saját anatómiai vizsgálatokat minden valószínűség szerint nem folytatott, számos, később helytállónak bizonyult következtetést vont le kortársai munkáinak tanulmányozásából. Emellett helyesen ismerte fel a corpus collosom kérges test szerepét a féltekék kommunikációjának biztosításaa hipofízis központi szerepét a neurohormonális szabályozásban csak nem így nevezte és a superior colliculus nevű agyi struktúra lehetséges szerepét a vizuális feldolgozásban.
Habár Swedenborgnak mint misztikusnak számos követője vagy tisztelője volt, idegtudományi munkássága csak a XX. Gross válasza a saját maga feltette kérdésre tudniillik lehet—e hatásos elméleti biológia? Swedenborg életútja és munkásságának recepciója alapján nemleges, de kutatásuk látásmódszereinek funkciói ő is felhívja a figyelmet: ennek legfőképpen az volt az oka, hogy Swedenborg a kortárs tudományos élet perifériáján volt; nem folytatott kollegiális levelezést, nem tanított, nem voltak tanítványai, nem kutatott.
A negyedik fejezet segítségével a XIX.
Akkoriban egy—egy tudományos társaságban elhangzott előadással még a bulvárlapok címlapjára lehetett kerülni. Két tudós és az általuk megtestesített és képviselt nézetrendszer, gondolkodási mód és generáció végsőkig tartó harcát ismerhetjük meg, az évekig tartó, személyeskedéstől sem mentes pengeváltásokat Richard Owen, korának elismert anatómusa és antropológusa, valamint a nála 21 évvel fiatalabb természettudós, Thomas Huxley között.
Owen az evolúcióelmélet ellenzőjeként az ember és az állat alapvető különbségeinek anatómiai jegyeit próbálta meghatározni, azt állítva, hogy ezek a fajok közötti átmenet lehetetlenségét bizonyítják. A következő három érvet sorolta elő: a nagyagy csak az embernél nyúlik túl a kisagyon, csak az embernél van hátulsó szarv az oldalsó agykamrákban, és csak embernél lelhető fel a kis hippokampusz kis kidudorodás az oldalsó agykamra hátsó szarvának alsó felszínén; a modern agyanatómia ma már nem használja ezt a fogalmat.
Az anatómiai, antropológiai látáshigiénia számítógépekkel való munka közben Owen minden érvét megcáfolták, ám ő csökönyösen ragaszkodott elképzeléséhez.
Kutatásuk látásmódszereinek funkciói kis hippokampusz körül kirajzolódó vita Gross a történetre A. Desmond és J. Warner, New York, egy gőgössége miatt végletekig makacs, vallásossága miatt paradigmát váltani nem tudó tudós tragikomédiájává vált.
Gross kettejük intellektuális párharcának jellemzésén túl kiváló ismertetést ad a XIX. Az utolsó fejezetben Gross újra felveszi az elsőben elejtett történeti fonalat.
Ott az áttekintés eljutott odáig, hogy az elsődleges vizuális területnek a striatális kéreg tekinthető az okcipitális lebenyben, illetve, hogy az úgynevezett egysejtvizsgálatok segítségével Hubel és Wiesel olyan speciális ingertulajdonságokra vonásokra, mint irány, mozgás, ezek kombinációi stb. Az egyik legjelentősebb ilyen korabeli adat a névadói által majmokál előidézett Klüver—Bucy-szindróma. Kutatásuk látásmódszereinek funkciói a szindrómában a temporális kérgüktől megfosztott majmok összetett viselkedéses tüneteket mutatnak: vizuális agnózia képtelenek tárgyakat felismernihiperfágia mindent meg akarnak ennihiperoralitás mindent a szájukba vesznekérzelmi apátia, hiperszexualitás, fokozott reagálás vizuális ingerekre.
Később kiderült, hogy a temporális lebenyben elhelyezkedő amygdala mandula alakú mag sérülése okozza a motivációs tüneteket, míg kutatásuk látásmódszereinek funkciói kéregé a vizuális diszkrimináció problémáit.
Az asztigmatizmust szemlélő gyakorlatok - Szemhéjgyulladás
A későbbi léziós és egysejt-elvezetéses vizsgálatok alapján a temporális lebenyt a vizuális feldolgozás szempontjából további részekre osztották, megállapítottak elsődlegesen perceptuális és elsődlegesen vizuális memóriafunkciókkal kapcsolatos területeket is. A legmeglepőbb felfedezés talán mégis az volt, hogy olyan inferotemporális IT kéregbeli sejteket találtak, amelyek szelektíven válaszoltak olyan speciális ingerekre, mint az arcok vagy a kezek.
Ezeknek a vizsgálatoknak már Gross is aktív részese volt. A temporális lebenyhez hasonlóan a parietális lebenyben is találtak extrastriatális vizuális területeket. De ezek főleg a hátsóparietális kéreg nem elsősorban a kutatásuk látásmódszereinek funkciói vesznek részt, hanem a mozgás téri-vizuális irányításában.
Gross a vizuális területek vizsgálatának történetét a nyolcvanas évek közepével zárja, ekkorra született meg a felgyülemlett adatokat szintetizálni igyekvő első általános modell, L. Ungerleider és M. Mishkin modellje a kettős vizuális rendszerről Two cortical visual systems. In: D.
Ingle et al. T Press, Cambridge,amelyet Gross a könyv zárszavában ismertet. Eszerint a vizuális feldolgozást két párhuzamos, anatómiailag is elkülönülő agyterületeket használó rendszer végzi.
