Új jövőkép a gogolról.
Valószínűleg nem hasonlít majd arra, amit Vlagyimir Vojnovics leír a Moszkva című könyvében.
További oldalak
Ha minden rendben megy, látni fogom, hogy milyen Moszkva ben. Legfeljebb két dologban: hogy akkor is valamilyen bizánci típusú hatalom kezében lesz, bár az aktuális istenséget, amelynek a város hódol, másnak fogják majd hívni, talán Olajnak vagy Gáznak.
És hogy a nyilvános vécékben akkor sem lesz vécépapír.
A nevelés mibenlétéről Nevelésfilozófiai kiindulópont A szerző kísérletet tesz arra, hogy nevelésfilozófiai megközelítéssel keressen filozófiai támpontokat a nevelés mibenlétének, természetének meghatározásához, a nevelésben ma jelentkező gondok általánosabb érvényű leírásához. Történeti áttekintést nyújt azokról a kísérletekről, amelyekben a neveléselmélet jeles képviselői megpróbálták tisztázni a nevelés, a nevelhetőség filozófiai hátterét.
Vojnovics - kinek könyvei hazánkban meglehetősen ismeretlenek, az összes többi kortárs orosz emigráns és nem emigráns íróéval együtt - vidám és optimista kirándulást tesz a nem is olyan távoli, még emberi léptékű jövőbe, hogy szemügyre vegye a megvalósult kommunizmus országát.
Az utópia utópiája ez, merthogy már a száz évvel korábbi idő az új időszámítás, a Nagy Októberi óta is az utópia jegyében telt és annak megvalósításán fáradozott, ezt tehát megfejelni egy jövőképpel Nem anti-Orwell lesz belőle, hanem inkább egy kedélyes, élhetetlen Mellesleg a könyv ben jelent meg Nyugaton, és az olvadó birodalomban már ben kiadták.
De a regény minden időktől függetlenül a karneváli nevetés nagy irodalmához tartozik. Semmi sem reménytelen benne, legfeljebb az örök körforgás. Hogy kiút, az nincs.
Sorakoznak benne szépen Vojnovics nevető elődei: Gogol kisembere, akit a szél is meg a hatalom is rángat Vojnovics másik, magyarul is megjelent regénye, A kucsma Gogol Köpönyegének kortárs újraírásaBulgakov meg az egész as évek orosz rövidprózája Zoscsenkóval az élen, Ilf-Petrovék és persze az Amerikában élt kortárs Szergej Dovlatov, akit mostanában szívesen adnak ki nálunk.
És nemcsak ők, hanem a régmúlt írói, Rabelais meg az egész nem hivatalos irodalom.
És ha már minták, akkor itt vannak a jövőbe utazó francia felvilágosítók, akik, komolyan véve felvilágosító szerepüket, valami jobbról álmodnak. Mert mindig kétfajta irodalom volt, ahogy azt Vojnovics íróhőse is állítja, aki a jövőbe utazva, mint afféle mai kíváncsi Candide számba veszi a jövőt és benne önmagát, saját művei utóéletét.
A kétféle irodalom: a hivatalos meg a nem hivatalos. Vagy ahogy a megvalósult kommunizmusban számon tartják, az elsődleges és a másodlagos. Az elsődleges: a Az irodalom, mint minden boldog korban, a társadalmi működést is modellálja: Moszkva ugyanis elsődleges terméket fogyaszt és másodlagosat gyárt, amely másodlagos terméket, népies nevén szart, leadja és újrahasznosítja.
Megmutatkozhat, mi lesz a jövőnk...
Az elsődleges és másodlagos irodalom paródiájában felismerni vélem a nagy Mihail Bahtyin kultúraelméletét, amelyet éppen Rabelais-ról szóló könyvében fejtett ki. Egyetemi tanulmányaimból úgy emlékszem, ebből nőtte ki magát a karneválelmélet, aminek lényege a kultúra alulnézete, parodisztikus szemlélete.
Alulnézeti kérdés egy kultúrával kapcsolatban például az, hogy van-e papír új jövőkép a gogolról vécén, és hogy mi a sorsuk a másodlagos termékeknek.
Apropó karnevál. A könyv igazi főhőse Szim Szimics Karnevalov, egy másik hatalmas orosz író, aki Nyugatra menekülve írja halhatatlan kőtábláit A új jövőkép a gogolról Zóna" címmel Szolzsenyicin ősorosz alakja és Gulag című műve bontakozik ki a ködbőlő is nyilván a karnevalizált irodalomhoz tartozik. Vojnovics, mint a nagy szovjet kertész Micsurin, gyönyörűséges neveket olt egymásba; Berij Iljics például, no meg maga a Genialisszimusz is.
Egyébként a jó Szolzs, azaz Karnevalov arra készül, hogy fehér lovon cárként vonuljon be Oroszországba, kiűzze a komcsikat és helyreállítsa a bizánci rendet.
Mivel nem bírja kivárni az összeomlást, Svájcban lefagyasztatja magát kis zsidó menedzserével, pej lovával, valamint Tom nevű néger szolgájával együtt. De eljön ám az ő országa, Szerafim néven földre száll mint szeráf, új vallást állít a régi helyére - egyébként kevés író ismerte fel, hogy az utópisztikus kommunizmus alapja is teológiai - szakállviselést rendel el, valamint Dal Értelmező szótárának és saját műveinek ismeretét.
Nevelésfilozófiai kiindulópont
A négykötetes Dal-szótár, amely a régi orosz nyelv legátfogóbb enciklopédiája, valóban Szolzsenyicin bibliája. A fergeteges Szolzsenyicin-paródia olvastán meglepődve tudom meg, hogy Vojnovicsot edzéssel javíthatja látását zárták ki 'ban az írószövetségből, mert Szolzsenyicin védelmére kelt.
A Moszkva egyébként nem valami sci-fi agyalmány - van benne némi efféle tudományos kalandozás is, bár éppen ez a új jövőkép a gogolról izgalmas benne - hanem a szovjet jelen paródiája, különböző mitológiák és hagyományok, köztük akár a posztmodern irodalomkritika ki-be fordítása: a jövőbe utazó író azt a könyvét olvassa, amelyet még meg sem írt - mi ez, ha nem a "mű, amely olvassa önmagát" posztmodern kritikai közhelye? Ez a szatirikusan hatványra emelt szovjetizáló új jövőkép a gogolról meg Karnevalov óorosz képződményei nem kis feladat a három fordítónak, a megoldás olykor humoros - Zirka Nyecsiripenkónak hívják az ukrán énekesnőt, nézőkének a tévét, repülkének a repülőt - máskor szürke és kényszeredett lemosdódási és reggeliződési szükségletek stb.
Merthogy maga a nyelv is utópisztikus, akárcsak a világ, melynek eljövetelét megjósolja. Utópia, mert ez a világ zseniális megoldást talál a vécépapírra, amely, jelenti Vojnovics, Moszkvájában bizonyos formában igenis elsősegély látásvesztés esetén a Pravdát már eleve erre nyomják.
Gabo,oldal, Ft szerző.