A látást mozgó tárgyak. Navigációs menü

Ha az érzékleteket aszerint osztályozzuk, hogy a tárgyról, eseményről milyen távolságból szerezhetünk információt, közeli és távoli érzékleteket tudunk megkülönböztetni. A látás az utóbbiak közé tartozik.

A távoli érzékletek klasszikus meghatározásában kulcsfontosságú az a jellemző, hogy ezek segítségével anélkül is felfogjuk a tárgyak, események jellemzőit, hogy azoknak a közvetlen közelében kellene tartózkodnunk. Bár a hallás és a látás a látást mozgó tárgyak a távoli érzékelés kategóriájába tartozik, a látás olyan tárgyakat, eseményeket is közvetít, amelyeknek nincs hangjuk, vagy oly messze vannak, hogy a hangjukat nem halljuk.

A látás az érzékelési-észlelési folyamatok közül az egyik legfontosabb, úgynevezett vezető érzékleti modalitás. Olyan lényeges információkat is közvetít a világban jelen lévő tárgyakról, amelyeket a hallás nem vagy kevésbé képes közvetíteni. Ilyen a tárgyak színe, mérete, formája, téri helye, mozgása. Mindezeket a tulajdonságokat megfelelő részletességgel csak a fény képes közvetíteni, felfogásukra pedig különböző szemtípusok differenciálódtak az élővilágban.

Indukált mozgás

Ezek receptorai végzik az átalakítást trandsz- dukciót. A látás tárgyalása során mindvégig azzal foglalkozunk, hogy miként közvetíti a látás a világot, mi jellemzi a látási észlelést. Ebben a fejezetben röviden áttekintjük mindazt, ami nélkül nehezen értenénk meg a magasabb szintű folyamatokat. Elsőként arról lesz szó, hogy mi is a látható fény, miként alakul át a fény az emberi agy számára feldolgozható üzenetté, azaz akciós potenciálok sajátos mintázatává.

A fénytől a retináig A fény A fény az elektromágneses a látást mozgó tárgyak egyik formája. A fénynek az emberi szem számára látható spektruma az elektromágneses sugárzásfajtáknak csak igen szűk tartományát jelenti. A további sugárzástípusok — csökkenő hullámhossz szerint — a váltóáram, a rádióhullám, a mikrohullám, az infravörös és az ultraibolya sugárzás, a röntgenhullám és a gamma-sugárzás. Ezt szemlélteti a 3. Az ilyen gyorsan gyógyszerek a látáshoz a-vitaminnal sugárzással közvetített információnak az érzékelése-észlelése lehetővé teszi, hogy a tárgyakat, eseményeket megjelenésükkor minimális késleltetéssel, azaz azonnal lássuk.

Perifériás látás

A fény része a környezetünket alkotó elektromágneses sugárzások tengerének. Ennek a tengernek, bármilyen sugárzás-összetevőjét is vizsgáljuk, hullámai vannak; kicsik és nagyok, gyorsan és lassan ismétlődők. A fény tehát hullámtermészetű jel, és hasonlóan minden ilyen jelhez, néhány alapvető jellemzővel írható le.

A hullám magassága az amplitúdó, a másodpercenként érkező hullámok száma a frekvencia. Magasabb frekvencia esetén például egy másodperc alatt jóval több hullám érkezik, mint alacsony frekvenciánál. Több hullám, azaz magasabb frekvencia esetén természetszerűleg a hullámcsúcsok távolsága kisebb lesz, azaz a fény hullámhossza kisebb lesz, mint alacsony frekvenciánál. A fény hullámainak ismétlődésére, a látást mozgó tárgyak a hanghullámoktól, ahol a frekvencia a konven- cionálisan használt jellemző lásd A hallás alapvető folyamatai című fejezetbena hullámhosszt használjuk mutatóként.

A látást mozgó tárgyak hullámhossz tehát a fényenergia frekvenciájának vagy rezgésének mértéke, hullámhossznak nevezett egységekbe alakítva. A hullámhossz a látást mozgó tárgyak más, mint annak az a látást mozgó tárgyak a hossza, amelyet a sugárzás egyes hullámok rezgések között megtesz. A hullámok távolságának mértékegysége a nanométer a méter milliomod része.

A látható fény tartománya a és a nanométer közé esik. Az elektromágneses sugárzásfajták teljes tartománya, kinagyítva a látható fény szűk hullámhossztartományában a teljes spektrum A 3.

Joggal elgondolkozhatunk azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy pont erre a szűk tartományra rendezkedett be a Föld élőlényeinek a látószerve. Feltehetően fizikai és evolúciós okai vannak mindennek.

Nem valószínű például, hogy a sokkal szélesebb tartományt alkotó ultraibolya vagy infravörös fény felfogására kialakuló szem jól biztosította volna az élőlények alkalmazkodását a környezethez. A látást javító gyógyszerek azért nem, mert a rövidebb és a hosszabb hullámhosszú energia nem nagyon alkalmas a környezet tárgyainak, eseményeinek közvetítésére.

Tartalomjegyzék

A nanométernél rövidebb hullámhosszú fénnyel az a probléma, hogy a földi légkör molekulái jelentős részben elnyelik, ezért a világ tárgyaihoz el sem jut, és így vissza sem verődhet. A látható fénynél, tehát a nanométernél nagyobb hullámhosszal jellemezhető hullámokkal viszont az a probléma, hogy ezek részben vagy teljesen áthatolnak a tárgyakon, és nem verődnek visz- sza róluk ilyen az infravörös fény is. Ez egyébként a mikrohullámú készülékek működésének fizikai alapja.

A látható fény egy durván nanométeres tartományt ölel fel. Az ebbe a spektrumba tartozó hullámhosszak együtt alkotják az összetett a látást mozgó tárgyak a látást mozgó tárgyak fehér fényt. A csak egy hullámhosszal jellemezhető sugárzás az úgynevezett tiszta vagy egyszerű fény.

Mozgásérzékelés

Ezekhez az emberi észlelőrendszer sajátos színélménye kapcsolható erről a Színlátás című fejezetben bőven lesz szóa hagyományos hét alapszín: a vörös, a narancs, a sárga, a zöld, a kék, az indigókék és az ibolyaszín. Az alacsonyabb frekvenciájú sugárzás hosszabb hullámhossz, magasabb nanométerérték a spektrum vörös végéhez, a magasabb frekvenciájú sugárzás rövidebb hullámhossz, alacsonyabb nanométerérték a spektrum ibolyaszín végéhez közelebbi tartományába tartoznak. Bár ez részben meg is határozza a szemek helyét a fejen, az evolúció során az élővilágban sokféle változat alakult ki.

A gerinceseknél például elég jó összefüggést lehet felfedezni a szemek elhelyezkedése és az állatfaj életmódja között. Ilyen például a ragadozók szeme, amely azonos síkban helyezkedik el, biztosítva ezzel azokat a kétszemes megoldási lehetőségeket, amelyek a mélységlátáshoz nélkülözhetetlenek erről a Tér- és mélységészlelés című fejezetben bőven lesz szó.

Akaratlan szemmozgás: a szemtekerezgés - Mi okozhatja? Kerekes Éva, neurológus és gyermekneurológus A szemtekerezgés nisztagmus akaratlan, ritmusos szemmozgás, amit a kisagy, az agytörzs vagy a szemmozgató rendszer és pályáinak, valamint a belső fülnek megbetegedése okozhat. Nisztagmus fennállásakor mindkét szemgolyó egyszerre és azonos kitéréssel mozog.

Tudjuk azt is, hogy egyes állatok pl. Négy izomköteg a szemgolyótól egyenesen, további két izomköteg pedig ferdén fut hátrafelé. Az egyenes izmok a szemgolyó elülső részéhez közel, eltérő helyen tapadnak. Ha az egyenes szemizom összehúzódik, a szilárd tapadási felület koponya felé húzza el a szemgolyót, ha pedig elernyed, a szem eredeti helyzetébe fordul vissza.

A középső egyenes szemizom rectus medialis az orr közelében tapad, összehúzódásakor az orr felé forgatja el a szemet. Az oldalsó egyenes szemizom rectus laterális a külső szemzug felőli oldalon tapad, összehúzódásakor oldalirányba húzza a szemet.

A felső egyenes szemizom rectus superior a szemgolyó tetején tapad, összehúzódásakor a szem felfelé emelkedik, a tekintet felfelé irányul. Ezzel ellentétes hatást okoz a szemgolyó függőleges alsó oldalán tapadó alsó szemizom rectus inferiormelynek összehúzódása lesüllyeszti a szemet, a tekintetet lefelé irányítja. Oldalirányú elnézésnél mindkét szem ugyanolyan mértékben és ugyanazon irányban mozdul el.

Balra nézéskor a jobb szem középső izma és a bal szem oldalsó izma húzódik össze, a jobb szem oldalsó a látást mozgó tárgyak és a bal szem középső izma pedig elernyed.

Szemizmok és szemmozgásirány Az ember különösen gyorsan tudja mozgatni a szemét, tekintetét töredék másodperc alatt tudja egyik tárgyról a másikra irányítani.

Amikor ennek a könyvnek a lapjait olvassuk, az a benyomásunk támadhat, hogy szemünk igen gyors tempóban, balról jobbra haladva, finoman végigpásztázza az egymást követő sorokat. Mint korábban jeleztük, az önmegfigyelés tévútra vezet.

A szemtekerezgés fokozatai és jellemzői

Szemünk nem úgy gyűjti be az információkat, mint azt tapasztalatainkból következtetve gondolnánk. Szemünk mozgását olvasáskor nem a folyamatos pásztázás jellemzi, hanem megállások, szünetek és újraindulások sorozatát produkálják szemmozgató a látást mozgó tárgyak.

E sorokat olvasva szemünk nagy pontossággal lép tovább a kívánt szóra, szakaszra. Ezt három-három pár szem körüli extraokuláris izom működése teszi lehetővé. Az összehúzódó izmok abban az irányban mozdítják el a szemgolyót, amely részén az izom egyik vége tapad. Az izmok másik vége stabil, nem mozgó felülethez szemgödör kapcsolódik. A mozgás mértéke az összehúzódás erősségétől, iránya pedig attól függ, hogy hol tapad a szemgolyón és a szemgödrön, illetve milyen erőfeszítést tesz a többi izom.

A két szemmel való látásnál egy különleges mechanizmus biztosítja, hogy egy közeli tárgyra irányulhasson mindkét szem.

Bármily furcsa, ehhez a két szemnek ellentétes irányban kell körmozgást végeznie. Ezt a többirányú, egész pontosan ellentétes irányú forgatást nevezzük vergens szemmozgásnak vagy vergenciá- nak. A vergens mozgás során a bal szem jobbra, a jobb szem pedig balra fordul, azaz mindkét szem befelé, az orr irányában mozog. A közvetlenül előttünk lévő tárgyra irányított tekintést szolgáló szemmozgásformát konvergens szemmozgásnak hívjuk. A szemmozgások dinamikája A szemmozgások jellegzetes mozgásdinamikájuk szerint is osztályozhatók.

Az egyik szem- mozgástípust a nagy sebesség jellemzi, segítségével igen gyorsan képes tekintetünk egyik tárgyról a másikra váltani. A másikfajta szemmozgás sebessége széles tartományban változhat, jellegzetessége azonban nem ez, hanem az, hogy a mozgó célok folyamatos követését biztosítja.

E két eltérő dinamikájú szemmozgás eltérő célt szolgál, és részben eltérő agyi feldolgozóhálózat működéséhez köthető. A gyors szemmozgás teszi lehetővé a retina perifériájáról itt gyenge az éles látás a foveára itt jó az éles látás történő váltást.

A periférián megjelenő tárgyra a tekintet igen gyorsan vált, majd a szemmozgás végén a tekintet a tárgyon megállapodik. Az ugrást szakkádnak, a megállást fixádénak nevezzük.

Stroboszkopikus mozgás

A szakkád egyébként a szem állandó jellegzetes mozgása, egész pontosan az egyik ponttól a másikig történő tovamozdulása, például olyankor, amikor valamilyen vizuális eseményt nézünk, valamilyen tárgyat keresünk. A szakkádok a tekintetirány igen gyors változását igénylik. Eközben az egyensúly és a látás mechanizmusaiért felelős, úgynevezett veszti- bulo-okuláris gyenge látás vérszegénységgel a fejmozgásból adódóan bekövetkező képeltolódás ellenére is képesek biztosítani, hogy a szemgolyó ideghártyáján retina stabil legyen a kép.

A szakkád a vizuális keresés, pásztázás exploráció egyik jellegzetes eszköze. Erről megbizonyosodhatunk akkor, ha megpróbáljuk saját szakkádjainkat a tükörben megfigyelni. Hiába mozgatjuk majd szemünket, mozgást nem fogunk látni. Ennek a szakkádikus elnyomásnak nevezett jelenségnek azonban nem önmagában a mozgás az oka. Ezt úgy vizsgálhatjuk, hogy ugyanolyan sebességgel mozgatjuk a tárgyakat, mint amilyen a szemmozgás sebessége a szakkád alatt.

Azt fogjuk tapasztalni, hogy sem az alacsony kontrasztú, lassan mozgó tárgyakat, sem a kicsiny tárgyakat, függetlenül a kontrasztjuktól, nem látjuk. Nem így lesz viszont a környezetüktől elütő, nagy, gyorsan mozgó tárgyak esetében, azaz önmagában nem a mozgás lehetetleníti el a látást. Tudjuk, hogy a látórendszernek, különösen pedig az agynak bonyolult számításokat kell elvégeznie ahhoz, hogy a szemek mozgása közben is a látást mozgó tárgyak a környezetről szerzett információkat, és a fixációk során begyűjtött töredékeket egész képpé rakja össze.

Mi okozhat szemtekerezgést?

Egy adott szakkád alatt alig vagy egyáltalán nem vesz fel a látást mozgó tárgyak szem információt, szakkádikus elnyomás történik Matin Valójában feldolgozórendszerünk nem sokra menne a szemmozgások rendkívüli sebessége miatt elkent, homályos látási információval. Arra vonatkozóan azonban, hogy a szakkádikus elnyomás alatt a kognitív folyamatok elnyomása is történik-e, ellentmondó adatok vannak.

Az ellentmondás eredete a kísérleti helyzetek különbségében. A szemmozgás vizsgálatok eredményei alapján azonban igen korán felmerült, hogy a fixációk és szakkádok jellegzetes mintázatát az is meghatározza, hogy milyen előzetes elvárás alapján nézünk valamit. Yarbus klasszikus kísérletében a kísérleti személyeknek ugyanarról a festményről, az orosz Ilja Repin Váratlan látogató című művéről készült képet mutatott.

A három csoportnak vagy a szereplők ruhájára, vagy a szereplők és tárgyak helyére kellett emlékeznie, vagy azt kellett megbecsülnie, hogy mennyi ideig lehetett távol a látogató. Yarbus azt találta, hogy a szemmozgások és fixációk a feladat szerint eltértek bővebben lásd Csépe Persze a szakkádok nem egyformák.

Ezen érzékelés receptor apparátusa részben az izmokban és inakban helyezkedik el, részben pedig a belső fül vesztibuláris készülékében találhatók. A kinesztetikus testmozgással kapcsolatos információk nem minden eleme kelt érzékletet az agybanvagyis a jelenségek egy része tudattalanul zajlik le. A motoros tanulás során a hatékonyabb előrehaladást ezeknek a tudattalanul lezajló folyamatoknak a tudatosítása biztosítja.

Méretük a mozgás nagysága szerint és idejük a mozgás sebessége szerint is más. Szokásos elrendezésű szövegeknél a szakkádok vizuális szöge igen kicsi, mindössze 0,5 fok, képek esetében ennél jóval több.