A látás érzékszervi funkciói

A kommunikáció és az érzékelés Az élő rendszerek közös jellemzője, hogy kommunikáció révén keresztül kapcsolódnak a környezetükhöz. Az élő szervezet kommunikációs jellemzője, hogy rendelkezik bemenettel, műveletekre pl.

Tapasztalatainkat érzékszerveink működése révén szerezzük. A kommunikáció az érzékelésen alapszik.

A külvilág folytonos változásainak csupán egy részét vagyunk képesek rajtuk keresztül közvetlenül megragadni. Működési körük más élőlények érzékszerveihez hasonlóan behatárolt.

E létfontosságú szervek funkciói a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés, a tapintás, valamint az egyensúlyérzés.

Valamennyi érzékszervünkben közös, hogy az általuk megragadott információt azonos formában, vagyis idegingerületként kódolva, az érzőidegen át juttatja el az agyba. A látás esetében az első jelfeldolgozó egység a szem.

Az érzékszervek tulajdonsága, állapota és működése lényegesen befolyásolja a kommunikáció működését. Azok szerveink, amelyek közeli jelenségeket, tárgyakat érzékelik a tapintás, az ízlelés szerveia közvetlen kontakt érzékelők körébe tartozik, míg a nem közvetlen, távolsági érzékelőket is fül, szem, és idetartozik a szaglószervünk is telereceptornak nevezzük.

Az élőlények érzékszervei eltérő tulajdonságúak és fejlettségűek.

Az ember életében a látás és a hallás szervei játszanak kiemelkedő szerepet, nem véletlen, hogy számára a vizuális és az akusztikus jelek a legfontosabbak, ezek felfogására és közlésére a legalkalmasabb. Az alábbi felsorolás mutatja, hogy egyes érzékszerveinkre milyen küszöbérték elegendő, hogy ingerületet váltson ki.

Látás:  Gyertyaláng 50 km-ről, sötét, tiszta éjszakában Hallás:  Karóra a látás érzékszervi funkciói 6 m-ről csendes körülmények között Ízlelés:  Egy teáskanál cukor 9 liter vízben Szaglás:  Egy csepp parfüm 6 szobányi levegőben Tapintás: Egy légy szárnya 1 cm magasságból az arcra hullva.