A látás humoráról

Magyar Művészet 2015/2

Lajos repülőgép szerelőből lett szülész-nőgyógyász és Isten iránti hálával vallja, hogy soha nem végzett művi abortuszt.

Márta megalapította Magyarországon a vakok elemi a látás humoráról és felnevelt négy gyermeket, köztük egy ikerpárt, mindezt úgy, hogy szép lassan elvesztette a látását. Beszélgettünk megtérésről, 7 éves jegyességről, Isten humoráról, szolgálatokról és legnagyobb büszkeségeikről, a gyermekeikről. Hogyan ismerkedtetek meg? A látás humoráról A Vakodába jártam korrepetálni a es évek vége felé.

Miért viselted nehezen Lajos közeledését? A korkülönbség miatt? Márti: Egészen biztos vagyok benne, hogy akkor nem érdekelt a korkülönbség. Az már sokkal inkább, hogy 14 évesen felfedezték, hogy gyengénlátó vagyok.

Akkor arra döbbentem rá, hogy hatalmas előítéletek vannak a társadalomban, és csak nagy kompromisszumok árán lehet házasságot kötni, ha az embernek valamiben eltérő tulajdonsága van. Azt gondoltam, akkor jó lesz nekem, ha inkább karriert építek és nem megyek férjhez. Ebbe pedig, érthető a látás humoráról, nem fért bele egy tolakodó srác. A karrierépítést támogatta a társadalom? Márti: Azt se támogatta, de az volt a könnyebb. Amikor felvételiztem a gyógypedagógiai főiskolára, még láttam és meg tudtam írni a felvételiket.

Végül mégis kiderült, hogy gyengénlátó vagyok és ez hatalmas vihart kavart.

Volt ugyanis előttem egy másik gyengénlátó hallgató, akinek a gyakorlatán a gyerekek véletlenül megszólaltatták a magnón a Vatikán rádiót. Mindez a es években.

Ezek után jöttem én, és nagyon féltek, hogy velem is csak baj lesz. Végül gyógypedagógus lettél és mondhatni te alapítottad meg Magyarországon a vakok elemi rehabilitációját. Hogyan történt ez? Márti: Harmadéves koromban jött valaki azzal a hírrel, hogy Magyarországra jönnek a háborúban megsérült katonák és elemi rehabilitálni kell. Mivel senki nem tudta pontosan, hogy az milyen, én viszont tudtam valamennyire angolul, a nyakamba varrták a feladatot.

Gyanítom, hogy e mögött kicsit több van szimpla a látás humoráról Márti: Emberi szempontból sok a látás humoráról történt velem, de én tudom, hogy ez az én életutam, amit Isten megáldott.

Ezek után még sok munka következhetett. Márti: Igen. Kicsit később szintén jött valaki, egy pályázati lehetőséggel, amivel ki lehetett menni Amerikába szakmai tapasztalatokat szerezni. Voltunk vagy százan a meghallgatáson. Biztos voltam benne, hogy nem jutok ki, de két hét múlva jött egy levél, hogy elnyertem az ösztöndíjat. Két évbe telt, mire megfelelő helyet találtak nekem Kalamazoo Michiganben, ami akkoriban a rehabilitáció fellegvára volt Amerikában. Lajos, te is repültél Márti után?

Az emberi szem szerkezete

Lajos: Szívesen mentem volna, de akkor még nem lehetett olyan könnyen vízumot szerezni. Én eredménytelenül felvételiztem az orvosi egyetemre, mert akkor még nem nőtt be a fejem lágya és nem tanultam rá eleget. Muszáj volt kezdenem valamit magammal, és mivel vitorlázórepültem, beiratkoztam repülőgép-szerelőnek.

A Magyar Honvédelmi Szövetségnél helyezkedtem el, ahol a fiatal pilótajelöltek számára kellett a gépeket karbantartanom. Ha jól tudom, ez az időszak nagyjából egybeesett azzal, amikor hitre jutottál.

Ekkor mondta Márti, a látás humoráról neki volna azért előtte még egy ötlete. Így jutottam el vele Pasarétre és elkezdtünk rendszeresen templomba járni, ahol hitre jutottunk nagyjából egy időben. Hamar beépültünk a gyülekezetbe és részt vettünk az ottani ifjúsági munkában.

Mikor Márti kiment Amerikába, mi már jegyesek voltunk. Akkor ez egy hosszú jegyesség lehetett! Lajos: Igen, hét évig tartott, ami nem rövid idő manapság.

Ennek minden vajúdásával, ugyanakkor azzal a nagy előnnyel, hogy valóban ismertük egymást. Férfi- és asszonyórára jártunk, ahol láttunk olyan hívő embereket, akik vitték valamire hitben és szakmailag is. Pálhegyi Ferenc tanár úr akkoriban kezdett el házaspári munkával a látás humoráról. Nekik nincsenek házassági problémáik.

Jelenlegi hely

Miért pont a házassággondozás feladatába álltatok bele? Lajos: Ez egy hiánypótló terület. Láttuk, hogy a gyerekek bekerülnek a gyülekezetbe, konfirmálnak, járnak ifibe, de amikor megnősülnek vagy férjhez mennek, a éves házasok közé nem igazán tudnak bekapcsolódni, így elkallódnak. Mikor Feri bácsi a maga tapasztalataival, pszichológiai tudásával és Isten indításával belekezdett ebbe a szolgálatba, éppen mi is ott voltunk. Márti: Nagyon fontos azoknak az embereknek, akik megházasodtak, támogatást adni, hogy később ne házasságterápiára kelljen menniük, amikor már léket kapott a házasságuk.

A fiatal házasokra úgy tekintenek a régi barátok, mint a szerencsésekre, akiknek már nem kell dolgozni azért, hogy legyen valakijük. A párok viszont látják a saját nehézségeiket, problémáikat, amiről nem tudják, hogy mennyire ciki beszélni. Mi abban a látás humoráról segíteni, hogy akik még nincsenek krízisben, ki merjenek mondani dolgokat, tudjanak fogalmazni a problémáikkal, és ez által egy stabil házasságban álljanak helyt házaspárként. Hogyan kell elképzelni ezt a szolgálatot?

Dr. Vidovszky Gábor: A mosolyról, a nevetésről és a humorról

Lajos: Kezdetben, úgynevezett házaspári heteket szerveztünk Feri bácsival, ami iránt nagyon nagy volt az érdeklődés a rendszerváltás után. A házaspári hetek mellett elindítottuk a családos heteket, ahova gyerekekkel együtt tudtak jönni a fiatal házasok. A táborban rendszeresen elhangzott a Biblia tanítása a házasságról, a házassági konfliktusról, gyereknevelésről, gazdálkodásról és azokról a fő témákról, a látás humoráról problémát jelenthetnek egy házasságban.

Ez egyedülálló volt akkoriban Magyarországon. Ezen kívül a tanítási időben havonta egy alkalommal házaspári alkalmak is vannak, amelyekben valamilyen igei metódus, könyv alapján rendszeres lelkigondozást a látás humoráról, illetve egymás házasságát ápolják. Márti: Nagyon fontos, hogy mindig a Biblia legyen a támpont, mert jól megbeszéljük a problémákat, ami nagyon fontos, mert megkönnyíti a lelkünket. De kiutat csak akkor tudunk mutatni egymásnak hosszú távon, ha a Biblia a zsinórmérték.

Nagyon fontos szolgálat, amit végeztek. A fiatal házasoknak valóban nehéz csatlakozni a családos közösségekhez. Lajos: Meggyőződésünk, hogy a házasságokat nem a pasztorálpszichológia fogja önmagában megmenteni. Ahol megvan a megtisztulás, bűnvallás, megbocsátás és ott van Krisztus, ott minden megvan, ami ahhoz kell, hogy egy család működjön.

Márti: Két fontos tényező a látás humoráról ehhez a szolgálathoz. Keretek és odaszánt életek. Mostanában beszélgettünk erről, hogy mi vajon hogyan csináltuk ezt? Négy gyerek, Lajosnak a szülések, és mégis mentek a dolgok. Igazából az a látás humoráról életünk a szolgálat volt, de ezt nem teherként éltük meg, hanem odaszántuk az életünket Istennek. Ő hívott, mi csináltuk és Ő megáldott bennünket.

Gyermekeinknek szoktuk mondani, hogy mindig nagyon sokat dolgoztunk, de sose kerestünk sok pénzt, mégis mindenünk megvolt, mert Istentől megkaptuk. Nem nehezményezték a gyerekek, hogy ennyi mindenben szolgáltok? Lajos: Már a kezdetekkor rájöttünk, hogy olyan kevés szabadsággal, mint ami nekem volt, ezt a szolgálatot csak akkor fogjuk tudni jól csinálni, ha a gyerekeinket magunkkal visszük.

Az első gyermekünket úgy vittük magunkkal az első házaspári hétre, hogy jött velünk egy gyerekvigyázó, és amíg mi szolgáltunk, addig ő volt vele, utána viszont a nap az egyik szem látása súlyosan romlik részében mi. Márti: Igazából én két dologra nem emlékszem a gyerekkorukból. Az egyik, hogy ne akartak volna templomba menni. Mikor fiatal házasok kérdezik, hogy mit csináltunk, amikor nem akartak templomba jönni a gyerekek, én nem tudok segíteni.

Emlékszem, egyszer jófej akartam lenni.

Papp Andrea

A férjem ügyelt és a gyerekeknek délután évnyitó istentisztelet volt, a látás humoráról nem mentünk délelőtt templomba. Nem tudunk magunkkal mit kezdeni, ha nem megyünk délelőtt templomba. Voltak családos csendesnapok, amikor például gulyást főztek, a fiúk rakták a tüzet a bogrács alatt.

Ez olyan buli volt, amit itthon nem lehetett. Lajos: Azt, hogy rendben. Következő évben megkérdeztük, nem akar-e jönni gyerekvigyázónak.

Akkor már felnőttként kellett megszólítani, hogy a feladatban részt akar-e venni. Annak volt egyfajta presztízse, hogy rá így is számítottunk.

Degeneración macular asociada a la enfermedad (DMAE)

Ez megmaradt? Most is a szolgálnak? Lajos: Igen, a gyülekezetbe vagy más egyházi szervezetben szolgálnak mind. Márti, említetted, hogy annak idején, a társadalom nem a látás humoráról támogatta, hogy látássérültként a házasságot válaszd.

Te magad mennyire aggódtál, hogy hogyan fogsz helytállni? Márta: Engem két valaki bátorított egy életen át: Isten myopia kezelési gyakorlatok Lajos.

Amióta csak közel vagyunk egymáshoz, teljes elfogadást és bátorítást kaptam tőle. A nászutunkon volt egy pillanat, amikor Lajos épp nem volt mellettem és rám tört az a gondolat, hogy mi lesz a gyermekeimmel, hogy lesz ez az egész. Hogyan boldogultatok a háztartásban, a mindennapokban úgy, hogy Márti fokozatosan vesztette el a látását? Lajos: Eleinte Márti gyengénlátóként jól elboldogult. Megterveztük, hogy a pult felett megfelelő fény legyen, kontrasztosok legyenek a dolgok és így tovább.

Ezek nagyon sokáig segítettek. Volt az életében egy nagyobb egészségügyi változás, egy daganatos betegség, amikor kemoterápiát kapott. Akkor gyakorlatilag egy év alatt teljesen elvesztette a látását. Az egy teljesen új helyzet volt és eléggé megviselt mindannyiunkat. Ugyanakkor a gyerekeink azt tapasztalták, hogy nem jövünk zavarba, ha van egy kérdés, amit meg kell oldani, akár fizikai jellegű, akár szervezési. Márti: Gyakorlatilag 15 évet itthon voltam a gyerekekkel és mindenhova együtt mentünk, mindent együtt csináltunk.

Megvarrtuk a jelmezt, megsütöttük a kekszet, vittem őket korcsolyázni.

Étkezés látás nélkül

Lajos: Szinte minden megoldható. Tény, hogy kell hozzá egy kis odafigyelés, és persze van, amit nem tud megtenni. Én fiatalon elhittem, hogy mindenre képes, a látás humoráról egy anyának képesnek kell lennie. Nekem csak az a feladatom, hogy úgy támogassam, hogy minél kevesebb segítségre szoruljon.

Márti: Tulajdonképpen azért egy ötlettár is a rendelkezésünkre állt, hiszen az elemi rehabilitációnak ez a látomás 25 évesen. Aki felnőtt koráig jól lát, de elveszti a látását valamilyen mértékben, azt különböző technikákkal, segédeszközökkel megtanítjuk a mindennapi életre.

Varrógéppel varrnak a klienseink, kézműveskednek. A diszperzites festésnek is van kidolgozott technikája, módszertana.

Gondolom, neked sokkal egyszerűbb úgy tanítani a látássérülteket, hogy magad is megtapasztalod, milyen így az élet. Lajos: Nem mindig, hiszen a vakok nem látják, hogy Márti is vak. Sokszor tesznek szemrehányást, hogy honnan tudhatná, hiszen ő lát. Márti: Mi főleg szerzett látássérültekkel foglalkozunk, és az más élethelyzet, mint született vaknak lenni. Emlékszem rá, egyszer elvittük a gyerekeinket vak gyerekekkel együtt egy integrált táborba.

Lovagolni vittük a csapatot, amikor Lajos mondta, hogy készülődjünk, mert jön a busz. A látás humoráról mennyire nehéz feldolgozni a látásvesztést, a vakságot? Márti: Én úgy gondolom, alapvetően rendben vagyok a vakságommal, de azokat a helyzeteket nehezen fogadom és engem is elbizonytalanít, amikor nagyon sajnálkozó, kedveskedő attitűddel próbálják finomkodva megtudni tőlem, hogy ki tudom-e nyitni a számat és meg tudom-e törölni az orromat.

Ilyen helyzetben nehezen állok helyt. Többször is említettétek, hogy négy gyermeketek van. Mesélnétek róluk kicsit? Lajos: Petra a legnagyobb már férjnél van, és van két unokánk tőle, egy 6 éves kislány és egy 4 éves kisfiú.

• Étkezés látás nélkül Egy vak gyógypedagógus szemével Egy két évvel ezelőtti beszélgetést idézünk most fel, amelyet a Vakok Állami Intézetében készítettünk.
• Az a-vitamin javítja a látást
• A látás elvesztése után – a feldolgozás útjai | Mindennapi Pszichológia
• Dimitri: Száraz szavak a humorról - Szegedi Piaristák
• Orrfolyás és látás

A második Barnabás, aki 26 éves gyógypedagógus, de most személyi titkárként áll helyt.