A középkor filozófiai világképének jellemzői, Oh no, there's been an error

Egyetemek és akadémiák a késői középkorban és a korai újkorban Balázs Mihály Az alábbi intézménytörténeti áttekintés középpontjában táblázat szemlélő levéllel az irodalmi jelenségek állnak. Még abban a szélesebb a középkor filozófiai világképének jellemzői sem, amely közös tartományba tartozónak tekint minden szöveget, bármilyen tárgyról szóljon is az, jóllehet a címben jelzett időszakokban az emberek többsége ezt a felfogást vallotta.

Ehelyett a kultúra művelésének két olyan színterét veszi elő, amelyekben olyan fejlemények bontakoztak ki, melyek ismerete  nélkül végső soron az irodalom- és az irodalom-értelmezés változó fogalmait is nehezen érthetnénk meg. Vannak ugyan olyan könyvek, amelyekben az ókorban működő egyetemekről olvashatunk, de a kérdéskörrel alaposabban foglalkozó szakemberek szerint ez tévedés.

Szabadbölcsészet

Ők megalapozottan gondolják úgy, hogy az egyetem a nyugati civilizáció terméke. Kialakulása azzal magyarázható, hogy a 12— Az akkori Európa legfejlettebb déli részén már orvosi és jogi ismereteket is közvetíteni tudó iskolákból itt alakultak ki az első egyetemek. Egy a középkor filozófiai világképének jellemzői első gyanánt a Bolognában megalakultat emlegették, s at tekintették a megalakulás évének. Kiderült azonban, hogy ez fáradtság homályos látás dátum egy későbbi mítoszgyártás eredménye.

Ilyenekben bővelkedik az egyetem-történet: a párizsi egyetem megalapítását nem kevésbé megalapozatlanul a 8.

Évszámhoz tehát nem is lehet mindig kötni az eseményeket, de az a középkor filozófiai világképének jellemzői, hogy — között jöttek létre Bologna, Párizs, Montpellier és Oxford városában az első egyetemek, s ezek hamarosan elnyerték a pápai jóváhagyást is.

Az így létrejött közösségek ugyanis az egyetemesség egyik fontos jegyeként egyéb előjogokkal is egybekötötten a pápa joghatósága alatt álltak. Az universitas névben ez a nemzetközi jelleg tükröződött, vagyis az, hogy a hallgatóság nem egy városból, vagy régióból verbuválódott, hanem Európa bármely részéből.

De kifejeződhetett a névben az is, hogy az oktatott tárgyak a tudás teljességét próbálták felölelni. A nagyon gyakran használt universitas magistrorum et scolarium mesterek és diákok közössége ugyanakkor e két csoport szerves összetartozására, érdekazonosságára utal. Nagyon gyakran emlegették még a korban studium generale-ként  is az intézményt, amely ugyancsak erre az egyetemességre utal. Nagyon koránról vannak adatok az ilyen egységek működéséről, amelyeket karoknak facultas neveztek.

Ezek a felsorolt nagy egyetemek mindegyikén kimutathatók, de szerveződésük már nem volt egységes. A később megalakultak közül a legtöbben a párizsi mintát követték, amely négy karból állt. Mindennek alapja az artes fakultás volt, amely a hét szabad művészetről, vagy tudományról kapta a nevét, s amely olyan tudásanyag elsajátítását tette lehetővé, amely képessé tett a magasabbnak tekintett fakultások valamelyikén történő továbbtanulásra.

Ezt a később sok helyütt filozófiai karnak nevezettet tekinthetjük a bölcsészkarok elődjének. Ezekhez csatlakozott a jogi világi és egyházitovábbá az orvosi és a teológiai kar. A másik nagy mintát Bologna szolgáltatta, ahol nagy egyetemen belül valójában két egyetem működött. Az universitas artistarum et medicorum-ban egy szervezetben voltak a bölcsészek és az orvosok, míg a másik az universitas logistarum volt, amelyben a jogászok folytatták tanulmányaikat.

Érdemes tudni ehhez, hogy a két legrégibb itáliai egyetemen Bolognában és Páduában nem működött teológiai kar, a magasabb rendű teológiai tanulmányok színterei Itáliában a különböző szerzetesrendek főiskolái voltak. Mindez összefüggött azzal is, hogy a legmagasabbnak tekintett kar működésére a teológiai oktatás egyneműségének és tisztaságának védelmében csak vonakodva adott engedélyt a pápa:a középkor filozófiai világképének jellemzői a prágai egyetem megalakulása előtt teológiai kar csak Párizsban és Oxfordban működött.

A két nagy minta abban is eltért egymástól, hogy a párizsi csupán a magiszterek, vagyis a mesterek közössége volt, míg a bolognaiban éppen fordítva, a diákok összeszerveződése jelentette az a középkor filozófiai világképének jellemzői alapját, a magiszterek mintegy az ő alkalmazottaik voltak.

Ehhez hozzájárult az is, hogy a tanárok és a diákok közössége nem is volt könnyen elkülöníthető. Tudnunk kell, hogy a stúdiumaikat a tudományos fokozat megszerzéséig folytatók mai szemmel nézve nagyon hosszú időt töltöttek el az intézményben: az artes fakultás elvégzése esztendőt ölelt fel, míg a teológiai doktorátus megszerzése minimum egy újabb évtizedet jelentett.

A szerveződéshez még hozzátartozik, a középkor filozófiai világképének jellemzői a diákok származási helyüknek megfelelő kisebb közösségbe, natiok-ba tömörültek.

Ezek lehettek nagyobb közösségek pl. Itáliában az Alpokon túliak, vagy Alpokon inneniek, de kisebbek is: a magyarországiakat a legtöbb helyen a german natio részeként tartották számon.

A középkor irodalmának két arca I. | zuii.hu

Az ilyen közösségek élén állókat egyes helyeken konziliárusoknak, másutt prokurátoroknak nevezték. Ezek aztán később a teljes közösség vezetésére és érdekeinek képviseletére is kiválasztottak valakit. Őt nevezték a középkori egyetemeken rektornak, aki tehát valójában a hallgatói érdekek képviselője volt. A továbbra is a hallgatók közül választottak esetében már csupán egy megtisztelő cím lett, így volt például a nagy felvidéki arisztokrata család tagja Thurzó Imre rektor Wittembergben a A szerveződés tekintetében a szigetországi egyetemeken már nagyon korán megjelent a a látás 120% lehet szerveződés.

Kollégiumok domus scholarium természetesen mindenütt voltak, s az is megfigyelhető, hogy ezek nem csupán szálláshelyek voltak, hanem az oktatás valamilyen homályos látás rák esetén színhelyei is.

• Látásromlás skizofrénia esetén
• Látássérült gyermekek klinikai és pedagógiai jellemzői
• A rövidlátás-látás helyreállításához
• Középkori filozófia – Wikipédia
• Mitikus világkép[ szerkesztés ] Gízai piramisok A mitikus világkép alapjai egy társadalom mítoszainak összessége, azaz a mitológia.
• Jobb látás a kapukban
• Önkezelési látás
• A látáskárosodás javításának és megelőzésének módszere

Angliában azonban a Hogy mit és hogyan tanítottak ezekben az intézményekben, részleteiben itt persze nem mutatjuk be, hiszen még az artes fakultáson történtekkel is könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik. Az oktatott tananyagot az antikvitásból részint közvetlenül, részint arab közvetítéssel továbbörökített, s természetesen át is alakított tradíció határozta meg. Az alapkorpusz a trivium grammatika, retorika, dialektika és a quadrivium aritmetika, geometria, musica, astrologia úgy állt elő, hogy az ókori Varrónál még 9 szabad mesterség az a középkor filozófiai világképének jellemzői.

Végbement ez a csökkentés, jóllehet még a Végül is ezeket mégis a testi szféra szolgálatában álló és így nem szabad mesterségek közé sorolták.

A szabad mesterségeken belül a grammatika közismerten a Donatus és Priscianus példaként antik szövegeket, elsősorban Vergiliust is idéző nyelvtanai alapján történt ez, s a szakértők szerint az alkalmazás során alkalmanként nyelvtani és logikai törvényszerűségek megfogalmazására is sor került. A retorikát Cicero De inventione c. Az alkalmazás legerősebb mozdulatai a dialektika, vagy logika területén figyelhetők meg.

Ez összefügg azzal, hogy a gondolkodás törvényszerűségével foglalkozó tudomány különösen Párizsban, Oxfordban és Cambridge-ben összefonódott az alapvető bölcseleti kérdésekkel, így a természetfilozófiával, a metafizikával és az etikával.

Tantárgyak

Óriási szerepet játszott ebben a folyamatban az, hogy az egyetemek megalapítását megelőző másfél évszázadban egy sor addig ismeretlen antik szöveg és ezekhez fűzött magyarázat került elő részben a muszlimok által meghódított és szellemi hatás alá vont Spanyolország, részben pedig Dél-Itália szellemi központjainak közvetítésével.

Kihívást jelentett ez a természetről, a világról és az emberről alkotott keresztény elképzelések számára, s ennek a szembenézésnek a legfőbb fórumaivá az imént felsorolt északi egyetemek artes fakultásai váltak. Ennek a szellemi erőfeszítésnek a részletezésére itt természetesen nem kerülhet sor. A quadrivium három összefüggő területén aritmetika, musicageometria kevésbé jelentek meg ilyen éles konfliktusok. Euklidésztől, Boethiustól származó szövegek, valamint a harmóniára vonatkozó Pythagorásztól származó elképzelések alapján tanították ezeket a diszciplínákat a tanulmányi pajzsmirigy-gyulladás és látás készült kivonatok, vagy összefoglalások alapján, amelyek eredeti megfontolásokat nem tettek hozzá az örökölt tudáshoz.

Időnként a viták kereszttüzébe került ugyanakkor az asztrológia, amelynek a teológusok nem csupán pogány eredetét rótták fel, hanem azt is, hogy több képviselője hajlamos volt a természeti vagy történeti eseményeket az égitestek hatására visszavezetni.

Ez természetesen komoly kérdéseket vetett fel az isteni gondviselés, az emberi sorsot alakító tényezők, és a szabad akarat tekintetében. Mivel az artes fakultásra ráépülő karokon jog, orvostudomány, teológia oktatott tárgyak sorra vételét nem tekinthetjük feladatunknak, célszerű néhány szót a tanítás hogyanjáról szólnunk.

A kar élén álló dékán által felügyelt, de viszonylagos autonómiával kibontakozó oktatási folyamat középpontjában a magiszterek, vagy a doktori fokozattal a középkor filozófiai világképének jellemzői professzorok által tartott előadások álltak.

Ők az imént említett szövegeket tartalmazó összefoglalásokból olvastak fel lectiomajd az olvasottakhoz magyarázatokat fűztek. A források szerint mindez diktálásszerű, lassú tempóban történt, ami egyfelől nagyon iskolás lehetett, másfelől viszont lehetővé tette a pontos jegyzetelést.

Magasabb szintet jelentettek természetesen a nagy gyakorisággal, hetente vagy kéthetente tartott disputációk, amelyeken való aktív részvétel a tudományos fokozat megszerzésének feltétele volt.

Ezeknek volt olyan típusa is, amelyen bárki, bármilyen kérdés felvetésével részt vehetett.

A rendes disputák fegyelmezettebb keretek között zajlottak, s az újító szellemű emberek számára sokszor túl formalizáltak voltak. A fentiekben leírtak alapján az a benyomás keletkezhet, hogy a középkori egyetemek nem csupán időigényes, hanem nagy fegyelmezettséget igénylő intézmények is voltak. Enyhíti ezt a képet, ha figyelembe vesszük, a középkor filozófiai világképének jellemzői a beiratkozottak egészen kis százaléka járta végig a magasabb fakultáson a doktori cím megszerzéséig a felsorolt fokozatokat.

Ezt lényegében csak azok tették meg, akik egyetemi karrierre vágytak. A beiratkozottak mintegy 60 százaléka lehetett a becslések szerint olyan, aki valamelyes elemi ismeretek birtokában beiratkozott, s rövidebb-hosszabb időt különféle előadások hallgatásával eltöltött az intézményben.

Legfrissebb tételek

További 25 százaléknyi lehetett az aránya azoknak, akik az artes fakultáson baccalaureusok lettek, ami a mai érettséginek felel meg, de nem haladta meg a 10 százalékot azok aránya sem, akik magiszteri fokozatot szereztek. Egyáltalán nem volt merev intézmény tehát a középkori egyetem, de a középkor filozófiai világképének jellemzői lehet azt állítani, hogy önmaga képes lett volna a megújulásra.

Ez a megújulási kényszer kívülről érkezett annak az akadémiai mozgalomnak a formájában, amely a Kezdeményezői a középkor filozófiai világképének jellemzői egyetemi formalitások világát megvető  baráti közösségek voltak.

Tagjai önmagukat többnyire grammatikusoknak nevező, esetleg az állami vagy az egyházi életben betöltött funkciók ellátásából megélő, vagy éppen módos patricius családoktól származó fiatalemberek voltak, akik az újonnan felfedezett igazinak tartott antikvitás által ösztönözve egy új műveltségeszményt fogalmaztak meg.

Elképzeléseiket programosan az egyetemmel szembehelyezkedve fogalmazták meg. Ha ott az előadások diktálása volt a kommunikáció legbevettebb formája, ők a dialógust, a folytonos kérdést és válaszolást tekintették eszményüknek. Ha — mint láttuk — a középkori egyetemeken Arisztotelész nagy rendszereit próbálták utolérni és alkalmazni, akkor ők a már-már kultikus tisztelettel övezett Platónt írták zászlajukra.

Tevékenységeik középpontjában a középkori összefoglalásokba csak önkényesen megválogatott részletek formájában bekerült antik szöveganyag teljességére törő feltárása állt, s ennek érdekében egyre több rendszeres munkára is vállalkozó közösség is létrejött, amelyek közül a leghíresebb a Ezek az Itália szinte minden nagyobb városában létrejött közösségek tekinthetők tehát a reneszánszkori humanizmus legfőbb bázisainak, amelyek tevékenységét a már bevett nagy és tekintélyesnek látszó egyetemek a legnagyobb bizalmatlansággal szemlélték.

Itáliában ezt az ellenállást viszonylag gyorsan felváltotta a humanizmus elemeinek beemelése az egyetemek képzési rendjébe. A befogadás első gesztusai az artes fakultásokon figyelhetők meg, s a korai humanisták hangoltságából logikusan következett, hogy a trivium alapegységei közül ez a retorikánál történjék meg. A humanisták eszménye ugyanis a nyelvet uraló, a középkori barbár dadogás után önmagát szép beszéddel kifejezni tudó ember, a homo loquens volt, s természetesen ennek az eszménynek a megvalósítására törekedtek a diszciplína átalakítása során is.

Szimbolikusnak tekinthetjük, hogy a nyelvi program egyik legnagyobb hatású képviselője Lorenzo Valla a paviai és a római egyetemen a retorika tanítására vállalkozott, de azt is, hogy több társához hasonlóan az átalakítás során elsősorban arra törekedett a Rhetorica ad Herreniumban és másutt rögzített szabályok és előírások praecepta helyett Cicero beszédeit helyezze a középpontba.

Elvont szabályok memorizálása helyett ezek szövegbeli megvalósulására irányult tehát a figyelem, hogy aztán majd sor kerülhessen ezek imitálására is.

Az új, immár nem a művekből kiszemelgetett, hanem teljes műveket tartalmazó, s többnyire újonnan felfedezett szövegkorpusszal bekerült az oktatásba mindaz, amit ezek a történelemről, az erkölcsről mondanak.

Félreérthetetlenül tükröződött az egyik tanszék elnevezésében is: Páduában a retorika és a morálfilozófia philosophia moralis tanszékének nevezték az ezért felelős egységet.

Itáliában ez a bevonulás az egyetemekre roppant gyorsan zajlott le, a szakirodalom egyet érteni látszik abban, hogy a Az európai szemle után célszerűnek látszik figyelmünket a magyarországi adatokra fordítanunk. Sajnos csak adatokról, s ráadásul csak elszórtan ránk maradtakról beszélhetünk, s ez a nyugatitól gyökeresen eltérő forráshelyzet erősen korlátozza az a középkor filozófiai világképének jellemzői lehetőségeket.

Azt tudjuk tehát, hogy a középkor filozófiai világképének jellemzői középkor késői időszakában Magyarországon ötször kíséreltek meg egyetemet alapítani: ben Pécsett, ben és ben Óbudán, ben Pozsonyban és ben Budán. Ezek közül a pécsi működhetett legtovább, úgy tájáig a továbbiak legfeljebb néhány évig tartották magukat.

Filozófia - Humanizmus - MeRSZ

Pécsett az artes fakultás mellett minden bizonnyal jogi kar működött, míg a második Óbudain, illetőleg a Pozsonyin teológiai kar társult az artes fakultáshoz. A további kettő felépítéséről semmit sem tudunk.

• Jó látás és gyenge
• Látás 1 5 és 1 25
• Látás mínusz 25 mit jelent
• Világkép – Wikipédia
• Az Újszövetség Tanulási célok Ebből a tanegységből megismered: a középkor általános jellemzőit: világ-és emberképét; a kor irodalmának vallásos témájú műveit és általános jellemzőit: a himnuszokat, a vallomásokat, a korszak művelődéstörténeti és irodalmi vonatkozásainak megismerésével elmélyülhetsz a középkor világában.
• Kis betűk a látás tesztelésére
• A 02-es látás rossz
• Mandala és látás

A kérdéskörrel átfogó jelleggel utoljára foglalkozó Klaniczay Tibor szerint a felsoroltak közös sajátossága, hogy nem az uralkodók, hanem alacsonyabb rangú helyi méltóságok kezdeményezték az alapításokat, s az általuk adott anyagi támogatás roppant szerény volt.

Az uralkodók hozzáállását másfelől hervasztóan gyakorlatiasnak, illetőleg direkt politikai céloktól motiváltnak tekinthetjük. Mátyás, illetőleg Vitéz János pozsonyi teológia kara nagy mértékben ugyancsak a huszita eretnekek elleni küzdelemre szerveződött.

A magyarországi szerveződés további sajátosságait akkor ragadhatjuk meg, ha felidézzük azt is, ami az akadémia területén történt. Ezt már azért is megtehetjük, mert itt végre nem megkésettséget és eltorzult fejleményeket tapasztalunk, hanem szinte az itáliaiakkal párhuzamosan kibontakozó törekvéseket.

Az első ilyen csoportosulást Vitéz János környezetében figyelhetjük meg.

A nagy magyarországi humanista óbudai házában, majd váradi és esztergomi udvarában folyamatosan olyan különféle nemzetiségű  humanistákkal vette körül magát, mint amilyenek Itáliában mozgolódtak, sőt a tagok közül több egyszerre volt kezdeményező több régióban.

A ránk maradt források szerint itt is azt folytatták, mint Itáliában: antik szövegekről, a középkor filozófiai világképének jellemzői a bennük megfogalmazódó bölcseleti morálfilozófiai témákról vitatkoztak.

Vitéz kegyvesztése és bebörtönzése után egy újabb tudóscsoportosulásról tanúskodnak a a középkor filozófiai világképének jellemzői, immár Mátyás király udvarában. Ebben központi szerepet az a Francesco Baldini játszott, akit a király Ficino firenzei akadémiájából csábított ide, s akinek köszönhetően rendkívül intenzív kapcsolat alakult ki Firenze és Buda között. Folytatódott az ilyen tevékenység Mátyás halála után is: egy ilyen közösséget előbb Németországba szervező humanista Konrad Celtis hoz létre egy olyan társaságot Bécsben Sodalitas Litteraria Danubianaamelyek tájáig budai tagozatáról is vannak adataink.

A tanulságokra visszatérve tehát egyfelől regisztrálhatjuk, hogy az akadémiai csoportosulások európai színpadán nem a miénk volt a legkisebb szerep, sőt kifejezetten az élen jártunk. Másfelől azonban figyelmesek lehetünk az itáliaitól gyökeresen eltérő helyzetre is. Ezek a csoportosulások nálunk nem egy meglévő és sok tekintetben elnehezedett egyetemi intézményrendszer ellenében szerveződtek, hiszen ilyen nem létezvén nem volt mi ellen lázadniuk. Éppen ellenkezőleg: ha csak egy futó pillantást is vetünk a Vitéz által pozsonyi egyetem artes fakultására kiszemeltek és az akadémiájával kapcsolatban állók listáján, akkor komoly átfedéseket találunk.

Intézmények hasonló összecsúszását észlelhetjük Mátyás kezdeményezésénél. Klaniczay Tibor igyekezett ugyan elkülöníteni az akadémiai tevékenységet az udvari reprezentációtól, ez azonban aligha lehetséges, hiszen a király más szinten ugyanazokkal a személyiségekkel büszkélkedett, mint akik az akadémiai összejöveteleken szerepeltek, vagy akiket a Corvina Könyvtár létrehozásakor alkalmazott.

A másutt különálló intézmények ilyen összecsúszása mellett egyes intézményeken belül összekapcsolódás sajátosságait sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Ebben az összefüggésben a kelet-közép-európai alulfejlettség jelenének tekinthetjük, hogy Vitéz Bécshez hasonlóan a domonkosok rendi iskolájának mintegy átemelésével hozta létre a pozsonyi egyetem teológiai karát.

Elakadtál? Ők segítenek!

A hiánygazdálkodás eredményeképpen másutt egymásnak feszülő törekvések kerültek így egy intézménybe, hiszen az artes fakultáson a legmerészebben gondolkodó humanistákkal, köztük a Kopernikusz előfutárának tekintett Johannes Regiomontanus-szal is számolt.

Az egyetemalapítási kudarcokra visszatérve Klaniczay nyomán joggal került be a szakirodalomba a magyar uralkodók rövidre záró szűkkeblűségének elmarasztalása.

Nem árt persze azt is figyelembe venni, hogy Pécs összeomlásával valójában nagyon hamar fáziskésésbe kerültünk. Pécsett ugyanis egy kelet-közép-európai egyetemalapítási hullám Prága, Krakkó, Bécs egymással rivalizáló tagjai egyikeként értelmezi már régen a szakirodalom, s joggal hangsúlyozzák, hogy a korai kiesés azt is jelentette, hogy egy erőteljesen érvényesült Magyarországon e közeli új egyetemek elszívó hatása.

A középkor filozófiai világképének jellemzői módon azt is mondhatnánk, hogy a reneszánsz időszakára egyetem helyett számunkra az ezt pótló mítosz maradt: Mátyás legutolsó budai alapítási kísérlete táján ugyanis aligha volt a középkor a középkor filozófiai világképének jellemzői világképének jellemzői egy elképzelésnél, ám a Visszatérve az akadémiák és egyetemek versengésének 16— Föltétlen ilyennek tekinthetjük a szövegkritika alkalmazását a Bibliára, amelynek itáliai előzményekre támaszkodó kiteljesítője, Rotterdami Erasmus nem tudott beilleszkedni az egyetemek világába, s élete legszomorúbb időszakának tartotta a párizsi egyetemen eltöltöttet.

Az európai humanisták általa levelezéssel életben tartott közösségét ugyan nem nevezte akadémiának, de létmódja lényegében mégiscsak ahhoz állt legközelebb, s bár — mint láthattuk — az itáliai egyetemeket nem hagyta érintetlenül az, ami a Ez abban állott, hogy a spontán szerveződés lendületét ugyan megtartó, de szervezettebb, rendszeresebben működő, majd szabályzatok megfogalmazásáig is eljutó közösségek jöttek létre, amelyekben az olasz nyelv művelése, majd a toszkán nyelvjárás irodalmi rangra emelése éppen úgy napirendre került, mint a természet titkainak kifürkészése.

Ezek színes palettájából az Academia dei Lincei A hiúz szeműek — lényeglátók — akadémiája kívánkozik kiemelésre, hiszen ez lett a mai Olaszország nemzeti akadémiájának őse, tagjai között pedig a Mivel az Itálián kívüli egyetemek kevésbé voltak készek az e mozgalom felől érkező indíttatások befogadására, az Alpoktól északra eső területen még inkább követőkre találtak  az ilyen akadémiai csoportosulások. Így aztán a francia reneszánsz-humanizmus korai szakaszának története nem más, mint az ilyen körök története, amelyek közül a Ennek programnyilatkozata a Jó néhány évtizeddel később, de hasonló fejlemények figyelhetők meg Angliában is, Londonban és Oxfordban szerveződő közösségek alapján jött létre a királyi társaság Royal Societyamely a nagy Newtont is tagjai között tudva meghatározó szerepet játszott a középkorit felváltó új világkép kiformálódásában.

Mindez nem jelenti azt, hogy a 16— Tárgyilagosabban szemlélve a hagyományok és újítások pozitív a középkor filozófiai világképének jellemzői negatív tendenciákat egyaránt felölelő és árnyalt elemzést kívánó együttesét figyelhetjük meg a mondott időszak egyetemeit tanulmányozva.

Hogy szinte természetesnek látszó mozzanattal kezdjük, a reformáció megjelenése, majd intézményesülése következtében széttört az az egyetemesség-igény, amelynek jegyében az egyetemek annak idején keletkeztek, s amelyek persze a pápaság intézményének